A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ápolási díj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ápolási díj. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 22., csütörtök

Meghívó ápolási díj kerekasztal beszélgetésre


MEGHÍVÓ


Tisztelettel meghívom a Heves Megyei Halmozottan sérültek Szülőszövetség nevében.

Helyszín: Bartakovics Művelődési Közösségi Ház (Eger, Knézich Károly u. 8)

Időpont: 2015. október 29.-én (csütörtök) 13:00 - 15:00

Program: Ápolási díj kerekasztal megbeszélésre

Mottó: „A Jobb élhető jövő érdekében.”

Részvételi szándékukról visszajelzést 2015. 10. 25 - ig kérünk:


Mobil: 30/425-0120

 vagy az: bb.molnaricus@gmail.com email címen

2015. augusztus 26., szerda

Összefogás: újabb egyeztető fórumon vettünk részt az ápolási díj átalakításával kapcsolatban

2015. március 26-án az ápolási díjról szóló egyeztető fórum harmadik találkozóján jártunk. A találkozót ismét a Lépjünk, hogy léphessenek és a Civil Kollégium Alapítvány szervezte, a Közélet Iskolája moderálta, és érintett szülők, szakemberek és fogyatékosok jöttek el. A Szülőszövetség 5 taggal vett részt az egyeztetésen.

Eddig 2 találkozó volt, cél az ápolási díj reformja. Az elsőn összegyűjtöttük, milyen lépések történtek eddig a rendszerváltás óta, milyen sikerek voltak, hol csúszhatott el a taktika. A másodikon megállapodtunk a szakmai javaslat alapvetéseiben az előzetes emailben megkapott javaslatok alapján. Ez alapján elkészült a szakmai javaslat, amit egy múltkor megválasztott szakmai munkacsoport előre véleményezett. A mai találkozón ennek az első vázlatát véleményezhettük mi is.

Mivel én vagyok a projekt felelőse, meg kellett szerveznem,  hogy ki tud jönni a találkozóra. Innen Egerből indultunk reggel saját autókkal Budapestre Osváth Sándor, Takácsné Marika és én. Útközben Karácsondon felvettük Barkóczi Juditot, és csatlakozott hozzánk Nagy József is.

Budapesten a Csodacsigaház volt a helyszín. Hasonló gondokkal küzdő szülőkkel találkoztunk. Mindenki érdekelt volt, és mindannyian az ápolási díj megváltoztatását szeretnénk, hiszen a megélhetésünket, gyermekeink jobb, élhetőbb életét szeretnénk biztosítani. Megalázóan alacsony az az összeg, amit kapunk, miközben beteg gyermekeinket napról napra 24 órában ápoljuk, ellátjuk, és ezt pihenő nélkül végezzük.

Alapvető követelésünk a foglalkoztatási jogviszony és legalább a minimálbér - ha ezt a nevelőszülőknél sikerült megoldani, nálunk miért ne lehetne? Természetesen mi is azt szeretnénk a legjobban, hogy - ahogy más európai államokban már kísérleteznek is vele - a támogatást személyesen ránk szabják, ún. személyes költségvetés keretében, de ez a hazai körülmények között nagyon távolinak tűnik.

Volt olyan javaslat is, hogy jó lenne, ha az ápolási díjat a fogyatékos ember kapná, ezzel az ápolásért vagy hozzátartozójának vagy hivatalos ápoló személyzetnek fizetne. Így a lehetőségekhez mérten a hozzátartozónak volna lehetősége elmennie dolgozni, a szülő nem lenne "a házhoz láncolva". Ezzel kapcsolatban elég sok félelem fogalmazódott meg, pl. az, hogy a bürokrácia kigolyózná a szülőt a rendszerből.

Azt is kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a fogyatékos személy az ápolási szolgáltatás igénybevétele esetén nem veszítheti el jogosultságát a saját jogán járó jóléti juttatásokra, az ápolási szolgáltatás igénybe vétele nem indokolhatja egyetlen meglévő juttatás megvonását sem.

További találkozó szükséges az egyeztetés miatt, hogy a felsőbb szervekhez egy komplett beadványt nyújtsunk be.

Bodnárné Ica, Eger

2015. február 6., péntek

Összefogás: egyeztető fórumon jártunk az ápolási díj átalakításával kapcsolatban

Noha az ápolási díj igazságosabb kialakítása a rendszerváltás óta célja a fogyatékosok és szüleik jogaiért küzdő szervezeteknek, a döntéshozók továbbra is hajthatatlanok, hogy eleget áldozzanak erre a költségvetésből. Eddig miért csak részeredményekre futotta? Hogyan tudnánk végre valódi változást elérni? 2015. január 29-én Budapesten jártunk, ahol egy erről szóló kerekasztalbeszélgetésen vettünk részt. A találkozót a Lépjünk, hogy léphessenek és a Civil Kollégium szervezte, és érintett szülők, szakemberek és fogyatékosok jöttek el. A Szülőszövetség 9 taggal vett részt az egyeztetésen.

A résztvevők között rajtunk és a szervező Lépjünk, hogy léphessenek és a Civil Kollégium Alapítványon kívül ott volt az Értelmi Sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesülete, a Kézenfogva Alapítvány, a Közélet Iskolája, a Rehab Critical Mass, a Siket-vakok Országos Egyesülete, és a Társaság a Szabadságjogokért.

Még a hazai fókusz előtt átvettük, mi a helyzet Nyugat-Európában a fogyatékosokat nevelő családok támogatásával. Teljesen más paradigmával, megközelítéssel találkoztunk. A legfontosabb különbség az, hogy a szülőket azokban az országokban abban támogatják, hogy teljes értékű, felszabadult életet tudjanak élni, és ne legyenek arra kényszerülve, hogy lemondjanak korábbi életükről, munkájukról, szabadidejükről pusztán azért, mert fogyatékos gyermekük született. Az Egyesült Királyságban, a skandináv országokban, Franciaországban, Németországban olyan hozzáférhető lakóotthonokat építettek ki, ahol a gyermekek méltóságteljes és biztonságos körülmények között tudnak "önálló", legalábbis a szülőtől független életet élni. Kísérleti stádiumban van most egy új pénzügyi támogató modell, ami a család anyagi és élethelyzetére szabja az állami támogatást, amiből a családok pl. a támogató szolgálatot is tudják finanszírozni a gyermekük mellé. Ennek köszönhetően a szülő nem szorul a négy fal közé, az ápolás választás lesz, nem az állam által akár 4-5 évtizedre a szülőre hagyott és aprópénzzel jutalmazott szolgálat.

Ezután végignéztük, milyen civil akciók történtek az ápolási díj reformja érdekében a rendszerváltás óta, megemlékeztünk arról, amikor 2007-ben az országgyűlés egy sikeres népi kezdeményezés (70 ezer aláírás) hatására a napirendjére tűzte az ápolási díj minimálbérre emelését. Szomorú volt látni, hogy azóta is ugyanazokért a célokért kell küzdenünk, és jogos igényünk még mindig nem érte el a döntéshozók ingerküszöbét. Mit kéne másképp csinálni? Hogyan lehetne kibillenni a holtpontról? A problémák, eddigi stratégiák megbeszélése, egyeztetése után rájöttünk, hogy ez a találkozó nem egyszeri, hanem egy beszélgetéssorozat lesz, mire véglegesen összeállítjuk a konkrét kérésünket és megegyezünk az együttműködés kereteiben.

Köszönöm a tagok részvételét! Jó érzéssel jöttünk haza, mert úgy érezzük, ennek lesz értelme. Reméljük, hogy sikerülni fog az eltervezett célunkat véghez vinni és megfelelő elbírálásban lesz részünk majd a döntéshozóktól.

Bodnár Béláné Ica, Eger és Sebály Bernadett, Budapest

2015. január 20., kedd

Meghívó: Szülői egyeztető fórum az ápolási díjról - 2015. jan. 29.

A Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetsége is csatlakozik 2015. jan. 29-én Budapesten ahhoz a szülői egyeztető fórumhoz, amelynek keretében az ápolási díj átalakításáról igyekszünk majd közös álláspontot kialakítani. A rendszerváltáskor kialakított támogatási forma nem nyújt valódi segítséget a fogyatékosokat nevelő szülőknek, sokkal kevesebbe kerül az államnak, mint az intézményes ellátás, miközben a szülők nem kapnak elegendő támogatást ahhoz, hogy teljes értékű, szabad életet éljenek. Vidéki szervezetként számunkra különösen fontos, hogy valódi együttműködés alakuljon ki más szülői szervezetekkel az országban és Budapesten. Amennyiben érintett, várjuk Önt is a fórumra!

Kedves Barátaink!
 
Az elmúlt évtizedekben sokan, sokfélét tettünk az ápolási díj átalakításának ügyében. Noha tavaly megemelték a támogatás összegét, a 2013. év végén benyújtott közös petíciónk alapján ezzel korántsem vagyunk elégedettek. Milyen lenne az a támogatási forma, amely valódi megoldást jelenthetne a fogyatékkal élő gyermekeiket otthon ápoló családoknak?
 
Szeretnénk veletek együtt közös álláspontot kialakítani.
 
Ezért hívunk Benneteket
 
2015. január 29-én, csütörtökön 10 órakor kezdődő fórumunkra,
helyszín:  Csodacsigaház, Budapest II., Bimbó út 4. mfsz 3., 7-es kapucsengő,
 
ahova érintett szülőket, szülői szervezeteket, illetve fogyatékos szervezetek képviselőit várjuk a fővárosból és az országból. Célunk, hogy a találkozó végére közösen kidolgozzunk egy tervezetet, amit reményeink szerint összefogva nagyobb nyomatékkal tudunk majd képviselni együtt és külön-külön is.
 
A fórumon szeretnénk röviden összefoglalni, kik és mit tettek az ápolási díj megreformálása ügyében a rendszerváltás óta, és kitekintést adni a külföldi ellátórendszerre is.
 
A napirendet a következőképpen képzeljük el:
 
9.30: Érkezés
10.00-10.25: Bemutatkozás
10.25-10.35: Külföldi példák (Verdes Tamás)
10.35-10.50: Hogy állunk most? Eddigi történések ápolási díj ügyben a rendszerváltástól napjainkig
10.50-11.10: Kérdések, hozzászólások
20' szünet
11.30-11.40: Eddigi szervezeti álláspontok ismertetése, kérdéses pontok kihangosítása 
11.40-12.30: Vita
12.30-13.00: Konszenzus alapú közös álláspont kialakítása
A moderátorok Csordás Anett és Udvarhelyi Tessza lesznek.
 
Hogy hatékonyak lehessünk, ezért szeretnénk tőletek előzetesen bekérni háttéranyagokat. Kérjük, küldjétek el listaszerűen, milyen kezdeményezésekben vettetek részt ápolási díj témában és osszátok meg velünk (szervezeti) álláspontotokat, ha van ilyen.
 
Reméljük, minél többen találkozhatunk jan. 29-én.
 
Köszönettel és szeretettel várjuk visszajelzéseteket a lepjunkegyesulet@gmail.com címre:

Sebály Betti                                                 Csordás Anett


2014. május 8., csütörtök

Sajtóközlemény: "Segítsetek, hogy kiléphessenek az árnyékból!”

Anyák napi békés demonstráció a sérült, tartósan beteg gyermekeket nevelő családokért

2014. május 4.

Közel kétszáz szülő demonstrált ma fogyatékos gyermekével a Kossuth téren a Parlament előtt, hogy Anyák Napja alkalmából felhívja a figyelmet a sérült gyermeket nevelő családok nehéz helyzetére. A szülők 2013. december 3-án hét szervezet aláírásával petíciót adtak át az Emberi Erőforrások Minisztériuma képviselőjének, melyben az ápolás munkaviszonyként való elismertetését, az ápolási díj minimálbérre emelését és a sérült gyermekeket nevelő, dolgozó szülőknek a nagycsaládosoknak járó kedvezmények megítélését kérték.

A szülők a mai napon azért adtak hangot tiltakozásuknak, mert noha ők párbeszédre hívták az Emberi Erőforrások Minisztériumát, az december óta nem válaszolt érdemben a petícióra.

Magyarországon a halmozottan sérülteket nevelő családok 72 százaléka él létminimum alatt. A szegénység kockázata ezeknek a családoknak az esetében tehát háromszoros más családokéhoz képest. Az ápoltak ellátása, lakhatása és szállítása jelentősen emeli a családok, sok esetben az egyedülálló szülők költségeit.

Ébel Anikó, súlyosan halmozottan sérült gyermeket nevelő szülő Budapestről elmondta, hogy 17 éve várja, hogy helyzetükben érdemi változás történjen.

„Büszke vagyok arra, hogy édesanya vagyok, és egy súlyos halmozottan sérült fiúcska édesanyja lehetek, hogy Norbit otthon, szerető családban nevelem és nem adtam be intézetbe. Ezzel a döntésemmel nagy anyagi terhet vettem le az állam válláról, hiszen egy sérült gyermek intézeti ellátása sokkal többe kerül, mintha a gyermek családban nevelkedik,” közölte Ébel Anikó.

Domán Zoltán, a Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetségének képviselőjét aggállyal tölti el, hogy a kormányokon átívelő tárgyalások ellenére a fogyatékos gyermekeket családban nevelő és őket odahaza ápoló szülők munkáját továbbra sem ismerik el valós munkaként.

„Örömmel üdvözöljük, hogy ettől az évtől a kormány az ápolási díjat az elmúlt időszakhoz képest jelentősen megemelte. Azonban a jelenlegi emelés után is nettó 50 ezer forint alatti a családok bevétele, ami nincs arányban a szülők terhével, akik állami feladatot végeznek el saját erőforrásuk felhasználásával,” mondta Domán Zoltán.

Csordás Anett a „Lépjünk, hogy léphessenek!” Közhasznú Egyesület elnöke elmondta, hogy továbbra is párbeszédet szeretnének kezdeményezni a kormánnyal az ápolási díj támogatási rendszerének átalakításáról.

„Sérült gyermeket nevelő szülőként mi ismerjük a legjobban a támogatási rendszer hiányosságait, hiszen mi saját bőrünkön érezzük azt. Szülői érdekvédő szervezetként ezért szeretnénk megosztani szakmai javaslatainkat a rendszer átalakításáról.”

A rendezvény végén ezer színes lufit engedtek a magasba, szimbolizálva azt a közel 12 ezer családot, akik súlyosan halmozottan sérült gyermeküket otthon nevelik, és akik úgy érezhetik, az állam „elengedte” a kezüket.

A rendezvényen közreműködött a Nemadomfel zenekar.

Képek a demonstrációról.
Videók: ATV, HírTV, Index, RTL Klub

Előzmények.
2013. december 3-i demonstráció.

2014. március 16., vasárnap

"Személyesen kértem képviselőmtől az ápolási díj munkabérként való elismertetését"

A Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetségének tagjai felkeresték helyi országgyűlési képviselőiket, hogy az ápolási díj minimálbérre emeléséhez és munkaviszonyként való elismertetéséhez kérjék támogatásukat. Egyik borsodi tagunk, Kun Attiláné Kati ez év januárjában személyesen és levélben kérte képviselőjétől, hogy járjon közben a családok érdekében Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkárnál, és juttassa el hozzá a szervezet szakmai javaslatát az ápolási díj minimálbérre emeléséről.

Mi munkabért szeretnénk kapni az itthon ápolt sérült emberek és gyermekek után, mert mi a nap 24 órájában teljesítünk szolgálatot pihenő- és ünnepnap is. Természetesen örömmel üdvözöltük, hogy a jelenlegi kormány az ápolási díjat az elmúlt évekhez képest jelentősen megemelte, azonban a jelenlegi emelés még mindig nincs arányban a szülők terhével, akik állami feladatot végeznek el saját erőforrásuk felhasználásával. Ezért telefonos egyeztetés után személyes találkozót kértem Tállai András országgyűlési képviselő úrtól (Fidesz), hogy személyesen képviseljem az egyesületet, valamint a sérült embereket és gyermekeket nevelő családokat.

A találkozóval az volt a célom, hogy szervezetünk kérése alapján az ápolási díjat a parlamentben munkabérként ismerjék el, és a képviselőm támogassa a kérésünket. A találkozó barátságos és jó hangulatban zajlott, a levél elolvasása után a képviselő úr támogatott arról, hogy személyesen fogja kérésünket továbbítani Soltész Miklós államtitkár úrnak. Azért tartom hasznosnak a találkozót, mert a képviselőt valamennyire sikerült megismertetni a sérült embereket és gyermekeket nevelő családok mindennapi gondjaival, aki így némi betekintést is nyert a jelenleg is fennálló gondokba, ami sürgős megoldást kíván.

Kun Attiláné Kati, Négyes, Borsod
2014. március 12.

2013. december 4., szerda

Egy sérült ember ápolása munka - Kun Attila beszéde Budapesten


Tisztelt egybegyűltek! Kedves Szülők! Kedves Sorstársaim!

Kun Attila vagyok, a Heves Megyei Halmozottan Sérültek Szülőszövetségének tagja. Négyes faluban élek feleségemmel, 5 éves kislányommal és 16 éves nevelt fiammal. Nevelt fiam, Andris halmozottan sérült, ágyhoz és kocsihoz van kötve, napi 24 órában segítségre szorul.

Azért vagyok ma itt, hogy az ápolási díj munkaviszonyként történő elismertetését és minimálbérre emelését kérjem. Kérem ezt egyrészt feleségem nevében, aki 16 éve ápolja beteg fiunkat, valódi munkát végezve, és aki mégis munkabér helyett csupán a megalázó segélyt kapja. De nem csak saját családom nevében emelek szót. Beszélek annak a 120 családnak a képviseletében, akik a Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetségének tagjai. És beszélek annak a 12 ezer magyar családnak a nevében, akik súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekeiket otthon nevelik.

Mi nem segélyből akarunk élni, hanem minimálbért kérünk! Sok dolog miatt tartjuk ezt végre időszerűnek.
Való igaz, hogy a fokozott ápolási díj az elmúlt 8 évben mindössze bruttó 6 ezer Ft-ot emelkedett. Ezért természetesen örömmel üdvözöljük, hogy a jelenlegi kormány az ápolási díjat az elmúlt évekhez képest jelentősen megemelte. Azonban a jelenlegi emelés még mindig nincs arányban a szülők terhével, akik állami feladatot végeznek el saját erőforrásuk felhasználásával.

Magyarországon a halmozottan sérülteket nevelő családok 72 százaléka él létminimum alatt. A szegénység kockázata ezeknek a családoknak az esetében háromszoros más családokéhoz képest. Az ápoltak ellátása, lakhatása és szállítása jelentősen emeli a családok, illetve a sok esetben egyedülálló szülők költségeit. Rengeteg többletköltség terheli őket, a lakás akadálymentesítésétől kezdve a gyógyszereken és a napi akár többszöri mosáson át az autós szállítás költségéig.

Az intézményes és lakóotthoni ellátás éves költsége évente fejenként másfél – két és fél millió Ft. Az állam tehát gyermekenként évente nagyon sok pénzt takarít meg azzal, hogy mi, szülők gyermekeinket otthon ápoljuk. Így összességében évente több milliárd Ft marad meg az állami költségvetés részére. Ennek ellenére a hozzánk hasonló családok támogatása aránytalanul alacsony az intézményekben élő fogyatékos személyek támogatásához képest.

Ezért téves és megalázó számunkra az, ha Magyarország segélyként tekint az ápolási díjra, hiszen mi tényleges munkatevékenységet végzünk. A sérült gyermekét otthonában nevelő szülő fokozott terhelésnek van folyamatosan kitéve. Ritkán, vagy egyáltalán nem jutunk közösségbe, baráti kapcsolatainkat nehéz fenntartanunk, és a terhek hosszú távon felemésztik családjaink költségvetését. Ha a gyermekünkkel kimozdulhatunk is, sokszor magunkon érezzük a társadalom elutasítását. S ehhez jön még, hogy szociális ellátásként kapjuk azt a kevés jövedelmet is, mintha koloncok lennénk a többség nyakán.

Ezért kérjük, hogy a fogyatékos gyermekeiket otthon nevelő szülők munkáját, a mi munkánkat ismerjék el munkaviszonyként és jutalmazzák minimálbérrel. Fogyatékost nevelő szülővé válni nem önálló döntés kérdése. Életünk végéig szól a megbízatás, rendes nyugdíjat nem fogunk kapni, életünket, vágyainkat helyzetünknek kell alárendelni.

Egy sérült ember ápolása munka!

2013. december 3.
http://szuloszovetseg.blogspot.hu/2013/12/szuloi-osszefogas-az-apolasi-dij.html

2013. december 1., vasárnap

Szülői összefogás az ápolási díj emeléséért - békés demonstráció


A Szülőszövetség is csatlakozik a budapesti Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület kezdeményezésében szervezett békés demonstrációhoz.

Célunk, hogy átadjuk javaslatainkat a kormány képviselőjének és tárgyalást kezdeményezzünk egy méltányos, valódi segítséget nyújtó ellátási rendszer megalkotásáról.

Hívunk szülőket, barátokat, pedagógusokat és minden érintettet, aki úgy érzi, megérett a helyzet a változtatásra.

Találkozzunk Budapesten 2013. december 3.-án 15 órakor, a Fogyatékkal Élők Világnapján az V. kerületben a 
Vértanúk terén!


Ami számunkra elfogadható:
- a súlyosan halmozottan sérültek ápolása után járó ápolási díj minimálbérre emelése és az ápolás munkaviszonyként való elismerése
- sérült vagy beteg gyermeket nevelő családok számára nagycsaládosoknak járó adó- és egyéb kedvezmények

Országunk vezetői számos alkalommal kikérték már a polgárok véleményét, így reméljük, támogatják ezt a kezdeményezést!

Tervezett program:
- Sándor Erzsi  – rádiós, újságíró
- Ébel Anikó – érintett anyuka 
- Kun Attila – érintett apuka, a Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetsége képviseletében
- Kollár-Klemencz László  – Kistehén zenekar vezetője

További információ: http://www.lepjunkhogylephessenek.hu/

Rajtunk is áll, lesz-e változás. 
Tennünk kell érte!

2013. november 19., kedd

Sajtóközlemény: Egy sérült ember ápolása munka!

2013. november 19.

A Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetsége kettős érzelemmel üdvözli az Emberi Erőforrások Minisztériumának azt a bejelentését, miszerint a 2014. január 1-étől a nevelőszülői hivatás minden nevelőszülő számára foglalkoztatási jogviszonnyá válik, így havi jövedelmet és nyugdíjjogosultságot kap. A Szülőszövetséget aggállyal tölti el, hogy a kormányokon átívelő tárgyalások ellenére a fogyatékos gyermekeket nevelő és őket otthon ápoló szülők munkáját továbbra sem ismerik el valós munkaként.

„Szomorú, hogy a fogyatékos gyermekeiket otthon nevelő szülők munkáját továbbra sem ismerik el munkaviszonyként. Fogyatékost nevelő szülővé válni nem önálló döntés kérdése. Életünk végéig szól a megbízatás, rendes nyugdíjat nem fogunk kapni, életünket, vágyainkat helyzetünknek kell alárendelni,” mondta Bíró Miklós, a Szülőszövetség tagja.

A Szülőszövetség természetesen üdvözli a jelenleg megszavazásra váró 2014. évi költségvetési törvénytervezetet, mely tartalmazza az ápolási díj elmúlt évekhez képest jelentős megemelését. Azonban ez az intézkedés még mindig nincs arányban a szülők terhével, akik állami feladatot végeznek el saját erőforrásuk felhasználásával.

Magyarországon a halmozottan sérülteket nevelő családok 72 százaléka él létminimum alatt. A szegénység kockázata ezeknek a családoknak az esetében tehát háromszoros más családokéhoz képest. Az ápoltak ellátása, lakhatása és szállítása jelentősen emeli a családok, de sok esetben az egyedülálló szülők költségeit.

Téves és megalázó számunkra az, ha Magyarország segélyként tekint az ápolási díjra, hiszen az érintettek valójában tényleges munkatevékenységet végeznek. A sérült gyermekét otthonában nevelő szülő fokozott pszichikai terhelésnek van folyamatosan kitéve. Ritkán, vagy egyáltalán nem jut közösségbe. Csak a gondjaival van összezárva. Ha a gyermekével kimozdulhat is, magán érzi a társadalom elutasítását. S ehhez jön még, hogy szociális ellátásként kapja azt a kevés jövedelmét is, mintha kolonc lenne a többség nyakán.

Magyarország nem garantálja a súlyosan fogyatékos gyermekek közül mindenki számára az alapfokú oktatáshoz való hozzáférést, a nappali intézményekhez való hozzáférést, a támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a megfelelő minőségű lakhatási szolgáltatásokhoz való hozzáférést, így a családok maguk gondoskodnak 24 órában gyermekükről és kiesnek a munkaerőpiacról. Az állam a kötelezettségei elmulasztásával jelentős összegeket takarít meg (pl. iskoláztatási költségek).

Az ápolásért járó munkabér bevezetése azért is volna indokolt, mert a fentiek ellenére jelenleg aránytalanul alacsony a családok támogatása az intézményekben élő fogyatékos személyek támogatásához képest.

„A jövő évi költségvetés megszavazása remek alkalom, hogy ezt az eddig méltánytalanul mellőzött és meg nem becsült réteget a döntéshozók felemeljék a megbecsült, értékes emberek közé,” tette hozzá Bíró Miklós.

• Jegyzet a szerkesztőnek:
A Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetsége olyan szülőkből álló érdekvédelmi szervezet, akik célja, hogy a halmozottan sérülteknek, fogyatékosoknak és családjuknak segítséget nyújtson társadalmi, erkölcsi, anyagi problémáik megoldásában, és képviselje érdekeiket az állami és a civil szervezetek körében. A Szülőszövetség fontos feladatának tekinti, hogy minél több embernek betekintést adjon a fogyatékos emberek mindennapjaiba, érzéseikbe, gondolataikba, és hozzájáruljon a valódi esélyegyenlőség kialakításához.

• Kapcsolat: Domán Zoltán: 30/958-4405

2013. november 16., szombat

Ruhára és cipőre sem telik. Nem ápolási díj, minimálbér! - videó

Magyarországon a halmozottan sérülteket nevelő családok 72 százaléka él létminimum alatt. A szegénység kockázata ezeknek a családoknak az esetében tehát háromszoros más családokéhoz képest. Az ápoltak ellátása, lakhatása és szállítása jelentősen emeli a családok, de sok esetben az egyedülálló szülők költségeit. Téves és megalázó az, ha az állam segélyként tekint az ápolási díjra, hiszen az érintettek tényleges munkatevékenységet végeznek.

A 2013. október 24-i, "Nem ápolási díj, minimálbér!" című kerekasztalbeszélgetésünkön vetítettük le ezt a kis filmet többek között Herman István képviselő úrnak. A videón a Szülőszövetség egyik tagja, Kun Attiláné Kati nyilatkozik arról, mit jelentene számára, ha a fogyatékos gyermeküket nevelő szülők munkáját munkaviszonyként ismernék el és a megérdemelt minimálbérrel jutalmaznák.


A sérült gyermekét otthonában nevelő szülő fokozott pszichikai terhelésnek van folyamatosan kitéve. Ritkán, vagy egyáltalán nem jut közösségbe. Csak a gondjaival van összezárva. Ha a gyermekével kimozdulhat is, magán érzi a társadalom elutasítását. S ehhez jön még, hogy szociális ellátásként kapja azt a kevés jövedelmét is, mintha kolonc lenne a többség nyakán.

A videó ITT tekinthető meg.
A film a Társaság a Szabadságjogokért támogatásával készült.

2013. november 4., hétfő

Kíváncsi rá, kik vagyunk? Nézze meg a VTV videóját!

2013. október 14-én a Füzesabonyi Városi Televízióban jártunk. Czibere Mihályné Marika és Gyenes József beszél a Szülőszövetség megalakulásáról, az ápolási díjról és a lakóotthonokról.



A videó ITT tekinthető meg.

2013. október 29., kedd

Nem ápolási díj, minimálbér! - beszámoló egy kerekasztalbeszélgetés eredményeiről

2013. október 24-én kerekasztalbeszélgetést tartottunk „Egy sérült ember ápolása munka” címmel az egri Bartakovics Béla Művelődési Központban az ápolási díj munkabérként és legalább minimálbérként való elismertetéséről. Az ápolási díj megemelése a fogyatékkal élőket nevelő családok régi küzdelme. Mostani beszélgetésünk apropóját az adta, hogy a kormány szeptemberben bejelentette az ápolási díj emelését, és ugyanebben a hónapban benyújtotta az ezzel kapcsolatos törvénymódosítási javaslatot a parlament elé.

A beszélgetésre szihalmi bejegyzésű szervezetként meghívtuk Herman István országgyűlési képviselőnket (6. számú választókerület) és Verdes Tamás fogyatékosügyi szakértőt, a Szülőszövetséget pedig Domán Zoltán elnök képviselte.

Mire jelent megoldást a jelenlegi emelés és milyen hiányosságokat hagy kezeletlenül? Mit tehetünk, hogy az ápolási díj munkabérként és legalább minimálbérként legyen elismerve?

Domán Zoltán a Szülőszövetség részéről üdvözölte a kiemelt ápolási díj bevezetéséről szóló törvényjavaslatot, hiszen a családokat tömörítő fogyatékos szervezetek régóta küzdenek a tisztesebb megélhetésért. A növekedés mértékét azonban csekélynek tartja. Domán személyes tapasztalata alapján a fogyatékos emberek ápolásával járó többletköltségek és terhek hosszú távon felemésztik a családokat, és kutatások alapján kimutatható, hogy 10-15 éven belül könnyen mélyszegénységbe süllyedhetnek. Megalázónak tartja továbbá, hogy a sérült ember ápolásáért járó összeg még mindig a segély kategóriába sorolódik, holott ez teljes értékű, napi 24 órás munka olyan emberekkel, akik sokszor a legminimálisabb életfunkciókra képesek. Ezért az ápolási díj munkaviszonyként történő elismertetését és minimálbérre emelését kérte a döntéshozóktól.

Verdes Tamás elmondta, hogy miközben Magyarországon a családok 25-30 százaléka él a létminimum alatt, ez az arány a halmozottan sérülteket nevelő családok esetében 72 százalék. A szegénység kockázata ezeknek a családoknak az esetében tehát háromszoros. Rengeteg többletköltség terheli őket, a lakás akadálymentesítésétől kezdve a gyógyszereken és a napi akár többszöri mosáson át az autós szállítás költségéig. Kutatási becslések szerint 12 ezer családban élő súlyosan, halmozottan fogyatékos ember él az országban, akik ebben a veszélyeztetett helyzetben vannak.

Herman István osztotta a családok aggodalmát, és azt mondta, hogy a társadalom eddig magára hagyta ezeket az embereket. Herman szerint ezek a családok a magyar állam helyett végzik a munkát és több támogatásra lenne szükségük. Herman a költségvetési tétel és a forrásoldal meghatározását tartotta kulcsfontosságúnak. A képviselő vállalta, hogy a Szülőszövetség által összeállított anyag alapján a részletes vitában módosító indítványt nyújt be az Országyűlésnek, hogy az ápolási díj legyen munka- és minimálbér, és ennek érdekében felszólal a parlamentben.

Képek a találkozóról itt tekinthetők meg.

Háttér:
• A fogyatékos szervezetek régóta követelik az ápolási díj minimálbérre emelését
• Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális és családügyi államtitkára 2013. szeptember 13-án bejelentette, hogy az ápolási díj a nagyon súlyos élethelyzetben lévő emberek esetében 40 százalékkal emelkedni fog
• 2013. szeptember 30-án benyújtották az ápolási díj emelésére vonatkozó törvényjavaslatot az országgyűlésnek (T/12513. sz. tv.javaslat)
• A várható változás mértékét a következő táblázat mutatja, az összegek bruttó tételek:

2013
2014
Alapösszeg: 29.500 Ft
Alapösszeg: 29.500 Ft
3 kategória
4 kategória
Tartósan beteg 18 év feletti után = 23.600 (80 %)
Méltányossági ápolási díj = 23.600 (80 %)
Súlyosan fogyatékos ember  v. tartósan beteg 18 év alatti után = 29.500 Ft (100 %)
Ápolási díj = 29.500 Ft (100%)
Emelt összegű ápolási díj = 38.350 Ft (130%)
Emelt összegű ápolási díj = 44.250 Ft (150%)

Kiemelt ápolási díj = 53.100 Ft (180%)
Összehasonlításképp a minimálbér: 98.000 Ft

2013. október 19., szombat

Meghívó kerekasztalbeszélgetésre: „Egy sérült ember ápolása munka”



A Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetsége szeretettel meghívja Önt az

„Egy sérült ember ápolása munka”

című kerekasztal beszélgetésre

A halmozottan sérülteket nevelő szülők napi 24 órás feladatot látnak el gyermekeik ápolása során. Pszichikailag és fizikailag erősen leterhelve, hétköznap és hétvégén egyaránt dolgoznak. Hogyan nézne ki egy igazságosabb támogatási rendszer az érintett szülők szerint? Mit gondol erről a szakértő? Mit tehetünk annak érdekében, hogy a halmozottan fogyatékosokat nevelő családok munkája el legyen ismerve?


Mikor? 2013. október 24., csüt., 17-18.30h
Hol? Bartakovics Béla Művelődési Központ, 3300 Eger, Knézich Károly u. 8., I. em. 104-es terem


A kerekasztal beszélgetés résztvevői:
Domán Zoltán, a Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetségének elnöke
Herman István, országgyűlési képviselő
Verdes Tamás, a Társaság a Szabadságjogokért fogyatékosügyi programfelelőse

A beszélgetést  egy, a Szülőszövetség egyik tagjával készült 3 perces riportfilm vetítésével indítjuk.

Szeretettel várunk mindenkit a rendezvényre!

Információ: 30/958-4405 (Domán Zoltán)

2013. augusztus 17., szombat

Érdekvédelem a Szülőszövetségben - néhány személyes gondolat a júniusi találkozóról

2013. június 27-én tagsági találkozót tartottunk, hogy megosszuk egymással, hogyan haladtunk az elmúlt néhány hónapban az ápolási díj, a fogászati kezelés, illetve a lakóotthonok területén. Nagyon érdekesnek és értékesnek ítéltem meg a találkozót, mert sok olyan téma került szóba ami nagyon sok családot foglalkoztat.

Ami személy szerint engem nagyon izgat, az a lakóotthon. Emlékszem, nemrég még hallani sem akartam a dologról, annyira biztos voltam benne, hogy én majd el tudom látni fogyatékos gyermekem, aztán majd az egészséges gyerekem megoldja a dolgot. Rá kellett jönnöm, hogy ez mennyire nem így van. Nem tehetem tönkre egészséges gyermekem életét és boldogságát azzal, hogy megterhelem a beteg gyermekemmel. Látva, hogy a meghalt barátnőm gyerekét miként próbálják elhelyezni egyik intézetből a másikba, mert lemondtak róla a rokonok, nagyon fontos számomra, hogy a lakóotthonhoz való hozzáférés minél hamarabb megoldódjon, és amikor szükség lesz rá, biztos elhelyezést találjak fogyatékos gyermekemnek. Egyik tagunk ezzel kapcsolatban megosztotta, hogy e célból elkezdtünk tanulmányi látogatásokat szervezni és feltérképezni, hogyan lehet működtetni egy lakóotthont.

Örökzöld téma az ápolási díj, hiszen nagyon sokan küszködnek a megélhetéssel, mert a gyerek mellől nem tudnak elhelyezkedni. A halmozottan sérültek állandó felügyeletet igényelnek és speciális gondozást, ami nem kevés gondot okoz a családnak akár anyagilag, akár lelkileg. A halmozottan sérült embereket ápoló szülők munkája felér egy munkahellyel, és ráadásul az államnak is rengeteg pénzt megspórolnak azzal, hogy nem veszik igénybe az államilag támogatott intézményi szolgáltatásokat. Az ápolási díjat mint kifejezést tehát el kellene felejteni, és onnan megközelíteni, hogy ez munka, amiért legalább minimálbérnek kellene járnia! Egyik tagtársunk ezzel kapcsolatban olyan statisztikai adatokat ismertetett, amelyből kiderült, hányan jogosultak fokozott ápolási díjra és ez mekkora költséget jelent az államnak. 


Beszélgettünk arról is, mi a szülők és a Szülőszövetség szerepe az érdekvédelemben és mik a fogyatékos emberek, illetve a fogyatékos embereket támogató szülők jogai. Én egy szlovákiai képzés eredményeit osztottam meg a többiekkel, és arról beszéltem, milyen fokozatai vannak a tagságnak, és mennyire fontos az összefogás, egymás segítése a céljaink elérésében.

Ahhoz, hogy előbbre jussunk bármilyen kérdésben, fontosak a találkozók a politikusokkal, képviselőkkel, szakemberekkel vagy akár az átlagemberekkel. Segítséget csak akkor kaphatunk, ha tudnak a gondjainkról, problémáinkról.

Ragó Sándorné Icus
2013. augusztus 4.

Képek a találkozóról.

2013. július 22., hétfő

Egy sérült ember ápolása munka, cserébe nem könyöradomány járna

A halmozottan sérülteket nevelő szülők 24 órás feladatot látnak el. Pszichikailag és fizikailag erősen terhelve, hétköznap, vasárnap, napról napra. Nagyon szeretnénk, ha minden ember, beleértve a törvényhozókat is rálátnának az életnek erre az árnyékosabb oldalára, megismernék az ott élőket, és ezáltal elérnénk, hogy az ápolási díj elérje a mindenkori minimálbér összegét, sőt meg is haladná azt, hiszen több családnak is ez az egyetlen jövedelemforrása!

A kiszolgáltatott emberekről nem csak a közvetlenül Őket körül vevőknek kellene gondoskodni, hanem a társadalomnak, a törvényhozóknak is nagyobb empátiával és felelősséggel kellene Őket megtisztelni. Sajnos Ők nem tudnak harcolni önmagukért, vannak, akik szomjaznának, ha nem itatná meg valaki, de Ők is értékes emberek! Van, amiben Ők jobbak, mint más.

A halmozottan sérült személyekről gondoskodó családok rendkívül nehéz helyzetben élnek, sokszor egy keresetből vagy ápolási díjból. Lehetőséget kellene teremteni arra, hogy aki nem az ápolási díjból akar élni, hanem dolgozni szeretne, munkát vállalhasson! Ehhez szükség lenne olyan kis létszámú, családias nappali otthonokra, ahol a szülő napközben biztonságban tudhatja a gyermekét. A munkahelyen pedig előnyben kellene részesíteni azt a munkavállalót, aki halmozottan sérült személyről gondoskodik.

Itt kell, hogy idézzem, egy kedves sérült embertársam mondatát, aki mozgásában erősen korlátozott, testi, lelki fájdalmakkal küzd a mindennapjaiban: „Mi, sérültek vagy bármilyen mássággal élők azért vagyunk itt a Föld nevű bolygón, hogy ne hagyjuk kiveszni az emberekből, ebből a világból az emberséget.” Ugye micsoda feladat! Nincs szabadság, nincs nyugdíjba vonulás, egy egész életre szól!

Tudatni akarjuk a törvényhozókkal, hogy igenis léteznek olyan embertársaik is, akik az élet árnyékosabb oldalára születtek, kiszolgáltatottak az egészséges társadalomnak és az Őket körülvevő embereknek. Tulajdonképpen tudnak is róluk, hogy léteznek, egy problémának látják, de azt már nem tudják, hogy nekik is felelősségük a róluk való gondoskodás, a velük való törődés. A szülők, a családok sokkal több elismerést érdemelnének! 

Czibere Mihályné Marika

2013. június 14., péntek

Kerestük a közös nevezőket - beszámoló a poroszlói műhelymunkáról

2013. március 27-én tartottuk meg az "Összefogás a fogyatékos emberekkel" című konferencia-sorozatunk záróeseményét, a "Közös nevezők" műhelybeszélgetést. Ezzel a találkozóval - az eddigiektől eltérően - nem előadásokat hallgattunk, hanem mi, szülők beszélgettünk egymással a hasonló helyzetben lévő emberek összefogásáról és a közösségi érdekvédelem lehetőségeiről.

Poroszlón az ÖKO-parkban találkoztunk, sérült embereket nevelő szülők. A program 10 órakor kezdődött: a köszöntő és a bemutatkozás után Sebály Bernadett (TASZ) segítségével, irányításával munkacsoportokba rendeződtünk. 4 csoport alakult, ahol a résztvevők megoldásra váró, mindannyiunkat érintő feladatokat gyűjtöttek össze. A résztvevők számára kiemelkedően fontosnak bizonyult, hogy emelkedjen az ápolási díj a valamivel jobb megélhetési feltételek érdekében, legyen elérhető a nappali elhelyezés és a támogató szolgálat, illetve minden fogyatékos ember számára biztosított legyen a közösségi lakhatás, illetve a speciális egészségügyi ellátás.

Egy óra munka után, lazításként, megismerkedtünk az ÖKO-park látványosságaival. A finom ebéd elfogyasztása után, ismét összeültünk, most már közösen folyt a munka, minden csoport bemutatta az általuk fontosnak tartott, megoldásra váró feladatokat. A szervezetünk számára nagyon fontosnak tartjuk az ilyen jellegű beszélgetéseket, hiszen eddig még ilyen közös munkában nem vettünk részt. Reméljük, a későbbiekben folytatni szeretnénk a megbeszéléseket, és eredményeket is tudunk elérni. A napi program befejezéseként, filmvetítés volt: 3D-ben, ami szintén nagy élmény volt mindannyiunknak. Köszönet a segítőkész rendezőknek, szervezőknek, kellemes, szép és még hasznos is volt ez a nap.

Fotóalbum.

Dancsné Barócsi Gizi
2013. április 22.

A műhelybeszélgetés eredményeinek összefoglalója

PROBLÉMA
MEGOLDÁS
***ROMLÓ JÖVEDELMI HELYZET ÉS ALACSONY JÓLÉTI JUTTATÁSOK
TISZTES MEGÉLHETÉS
A családtag gyakorta kényszerül arra, hogy az otthoni gondozás biztosítása érdekében feladja kereső tevékenységét, miközben az ápolási díj nem éri el a minimálbért sem
Ismerjék el, hogy a fogyatékos emberek gondozása teljes értékű munka → az ápolási díj érje el minimum a minimálbért
A közlekedési költségtérítés nem fedezi a valós költségeket
Legyen reális a közlekedési költségtérítés
Alacsony a támogatások összege
Támogatások növelése
****HIÁNYOZNAK A MINDENNAPI ÉLETVITELT SEGÍTŐ HELYI SZOLGÁLTATÁSOK
AZ ÉRINTETTEK ÉS CSALÁDJAIK TÁRSADALOMBAN VALÓ RÉSZVÉTELE, A HELYI KÖZÖSSÉGBEN VALÓ MEGMARADÁS
A támogató szolgálat fenntartása nem kötelező a helyi önkormányzatok számára
Ingyenes támogató szolgálat + önkéntesek
Nincs elérhető közelségben átmeneti elhelyezést biztosító szállás
Átmeneti elhelyezést biztosító szállás a lakóhely közelében, ahol hozzáértő, emberséges a bánásmód
Nincs elérhető közelségben nappali intézmény
Nappali intézmény a lakóhely közelében, ahol hozzáértő, emberséges a bánásmód
Családi pszichés problémák
Külső szakember beiktatása
Szabadidő
Részvétel a valódi világban
Közösség, klub
Társas kapcsolatok, párkapcsolatok teremtése
****KIREKESZTŐ LAKHATÁSI SZOLGÁLTATÁS
INTÉZMÉNYTELENÍTÉS ÉS KÖZÖSSÉGI LAKHATÁS
A nagy létszámú intézmények dominanciája
Megfizethető, önálló lakóotthonok létrehozása
***INFORMÁCIÓHIÁNY
JOGTUDATOSSÁG, ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS
Törvényeket, jogszabályokat nem ismerjük megfelelően – nem tudjuk, mi jár
Hasznos információk, jogszabályok össszegyűjtése

Szaktanácsadás, érdekvédelem
**HIÁNYZIK A SPECIÁLIS EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS
SPECIÁLIS EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS ELÉRHETŐ KÖZELSÉGBEN
Nincs elérhető közelségben fogyatékos embereknek megfelelő fogászati ellátás vagy esetleges a hozzáférés
A speciális fogászati ellátás legyen mindenki számára elérhető Egerben

Nehézkes a röntgenkezelés
Kezeljék a speciális igényeket a röntgen során, egészségügyi dolgozók felkészültsége fogyatékos emberek kezelésére
Mentőszolgálat nincsen felkészülve
Egészségügyi dolgozók felkészültsége fogyatékos emberek kezelésére
Nőgyógyászat nincsen felkészülve
Egészségügyi dolgozók felkészültsége fogyatékos emberek kezelésére
Nincsen széles körű speciális kezelés
Kiterjedt védőnői rendszer
Fejlesztés felnőtt korban is
Egyéni fejlesztés
Fogyatékos kezelés, pl. masszázs
**BÜROKRÁCIA
KÖNNYEBB ÜGYINTÉZÉS
Bürokrácia, terhes utánajárás
Jogosultság könnyebb érvényesítése - pl. rokkantsági kártya
**KÖZLEKEDÉSI NEHÉZSÉGEK
TÁMOGATOTT KÖZLEKEDÉS

Akadálymentesítés

Támogatott gépjárműszerzés, kényelmes szállítóeszköz
**KAPCSOLATI HÁLÓ TÖREDÉKES
KAPCSOLATI HÁLÓ MEGERŐSÍTÉSE

Ismerjük meg a társszervezeteket, cseréljünk tapasztalatot
Cseréljük a segédeszközöket a családok között
Tartjuk a kapcsolatot az érintett családok között
*MUNKAERŐPIACI KIREKESZTŐDÉS
NYÍLT MUNKAERŐPIACI BEILLESZKEDÉS
Nincsen elegendő védett munkahely
A fogyatékos személyek és családjaik foglalkoztatását ösztönző szolgáltatások és foglalkoztatási lehetőségek, amelyek elősegítik a társadalomban való részvételt
*TÁRSADALMI ELFOGADÁS, EMBERSÉGES BÁNÁSMÓD HIÁNYA
SZEMLÉLETFORMÁLÁS
Van, hogy nem megfelelő a bánásmód az egészségügyi dolgozók részéről
Egészségügyi dolgozók felkészültsége fogyatékos emberek kezelésére

Társadalmi elfogadás erősítése