A következő címkéjű bejegyzések mutatása: akadálymentesítés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: akadálymentesítés. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 22., hétfő

RehabCritical Mass! - Egyenlőség, akadálymentesítés, elvárjuk!

2014. október 19-én résztvettem a Kiss Csaba által kezdeményezett RehabCritical Mass! találkozón és felvonuláson. Ő halmozottan sérült, kerekesszékkel közlekedő fiatalember. Hozzá csatlakozott a bátyja és sok-sok érintett és szervezet, segítőkkel, támogatókkal. A felvonulás célja az volt, hogy láthatóvá váljanak a fogyatékosok, a kerekesszékesek, és hatásosan meg tudjuk fogalmazni, milyen segítséget várunk az államtól: a szociális biztonsághoz való jogot, megfelelő oktatási intézményeket, kiterjedt támogató szolgálatot, az intézményi kitagolási program felgyorsítását, a tényleges és valódi akadálymentesítést, a szakma anyagi és erkölcsi megbecsülését, és egy komplex rehabilitációs rendszer kidolgozását.

A gyülekező az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) épülete előtt, az Akadémia u. 3. szám alatt volt. Én a Kossuth tér felől közelítettem meg a helyszínt, már messziről lehetett látni az összetett, színes embereket. A résztvevők között voltak halmozottan sérültek, nagyothallók, vakok és gyengénlátók, autisták.

A megnyitó 3 órakor kezdődött. Kis Csaba rövid beszéde után kezdődött a petíció felolvasása, négy sérült ember olvasta felváltva. Az ünnepség helyszínén sok újságíró, riporter és fotós, valamint kamera volt, magyarul felvonult a média. Nagy volt a nyüzsgés, sok sérült embert kérdeztek az újságírók, tv-sek és riporterek az összejövetel előtt is. Amikor Kiss Csaba megérkezett, szerényen a tömeg szélén állt meg egy hölgy kíséretében. A tömegből egy hölgy észrevette, hogy ő az, és elkezdte fotózni, másodiknak értem oda és én is készítettem néhány fotót, majd megérkeztek a hivatásos fotósok is, és körbevették Kiss Csabát. Később a hölgyek is fotózkodtak Csabával.

Érdemes néhány szót szólni a technikáról is. Voltak kézzel hajtós kerekesszékek, ennek többféle változata, legtöbb oldalhajtós volt, de volt olyan áttételes is, amit az ülésből kényelmesen maga előtt hajtott a tulajdonos.

16 óra körül rendeződtek a sorok a vonuláshoz az Erzsébet térre. Hosszú kilométereken vonult a tömeg, sérült emberekkel és szimpatizáló emberekkel közösen. A televízió 2.000 embert emlegetett, szerintem több volt!

Útközben a gyalogátkelőknél sok szimpatizáló ember integetett és fotózta a vonulókat. Volt ellenpélda is. Előfordult a vonulás alatt, hogy az autósok dudáltak, ez akár a szimpátia jele is lehetett volna, ha nem veszekszenek, hogy mikor haladhatnak tovább. Hát ez részükről a szimpátia? A vonulást végig a rendőrség biztosította.

Az Erzsébet térre érve egy ifjú hölgy és egy egyetemista sérült ember köszöntötte a megérkezett tömeget, és ismertették a további programot. Az ifjú hölgy elmondta, hogy alig lát valamit a tömegből, de nagyon örül, hogy itt lehet a vonulók között.

A téren a vidékieket pihenőhely és tea várta, volt illemhely is a sérülteknek. A szórakoztató műsort a Budapest Bár zenekar kezdte, majd a felsorolt művészek és zenekarok következtek. Az időjárás is a vonulóknak kedvezett, remek vasárnap délutánt fogtunk ki, ragyogó napsütésnek örülhettünk!

A petíciót az Erzsébet téren is alá lehetett írni, én ott írtam alá, de lehet a weboldalon is.

Nagy József, Gyöngyöshalász

2014. november 6., csütörtök

Miért nem akadálymentes még a Bartakovics Béla Közösségi Ház és az egri Megyei és Városi Könvyvtár?

Noha sokat köszönhetünk a Bartakovics Béla Közösségi Háznak, hiszen ott tarthatjuk rendszeres csoporttalálkozóinkat, nem értjük, az intézmény vezetősége miért nem tesz eleget törvényi kötelezettségének és miért nem oldja meg az épület akadálymentesítését. Aggodalmainkat már több ízben levélben is megfogalmaztuk, amit válaszra sem méltattak. Ez a helyzet nem csak minket bánt. Egy sorstársunk, Márkus László tavaly év végén a Közösségi Ház mellett az egri Megyei és Városi Könyvtárat is bepanaszolta az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál. Küzdelmeiről és az ügy állásáról 2014. október 2-án számolt be nekünk a könyvtárban halljában. A találkozón Tőzsér Istvánné Géczi Andrea, a könyvtár igazgatója is részt vett.

Pár hónapja ismerkedtem meg Márkus Lászlóval egy közös ismerősünk révén. Laci sajnos 5 éve tolószékhez kötötten éli az életét. Eger belvárosában lakik, és már pusztán az is rettentő sok akadályba ütközik számára, hogy kijusson a lakásából. A találkozón őszintén, nyitottan beszélt életéről, ami nagyon megindító volt.

Laci sokat "harcol" a helyi hatóságokkal szemben felhívva a figyelmet egyes helyek akadálymentesítésére. Mindez a nagy nyilvánosság számára akkor vált először világossá, amikor 2013 júniusában egy teljes napra beültetett egy képviselőt a kerekesszékbe, hogy ezzel is ráirányítsa a figyelmet arra, milyen nehéz a városban mozgáskorlázottként közlekedni. Ezután fórumot és közmeghallgatást szervezett a Bartakovics és a Megyei Könyvtár akadálymentesítése érdekében, ahol a képviselők ígéretet ígéretre halmoztak, érdemi lépés azonban nem született. Laci ezután, 2013. decemberében  döntött úgy, hogy eljárást kezdeményez a két intézmény ellen az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál.

Ennek a Könyvtár esetében meg is lett a foganatja. Ahogy arról Tőzsér Istvánné is beszámolt, a vezetőség azóta is együttműködő, és hamarosan a kiviteli tervek is elkészülnek a műemléképület akadálymentesítésére. Noha ennek költségeit a Városháza fizette, arról azonban még nem született képviselőtestületi döntés, hogy Eger városa a felújítás költségeit is fizeti-e. Ez a kulcsfontosságú pont egyelőre tehát még kérdőjelessé teszi a Könyvtár akadálymentesítését.

A Bartakovics vezetősége pedig továbbra is hárít, amit részben a tulajdonosi-üzemeltetői viszonyok miatt tehet meg. Az épület ugyanis az egyházé, de a Városháza a működtető. Egyelőre nem egyértelmű, hogy a tulajdonos vagy üzemeltető kötelezhető a felújításra, ezt még vizsgálja az Egyenlő Bánásmód Hatóság.

Mivel az én kislányommal is tolókocsival járjuk a várost, személyesen is érintenek a problémák, átérezzük a nehéz helyzeteket és együttérzünk Lacival. Köszönettel tartozunk, amiért kiáll elveiért, kiharcolja, amit lehet, és ezzel sorstársainak is segítségére van.

Támogatunk, Laci!

Dancsné Barócsi Gizi

2014. július 17., csütörtök

Hogyan szerveződnek a fogyatékosok az USA-ban? - egy amerikai közösségszervező előadása Egerben

2014. május 16-án az amerikai Amanda Beals látogatott el ülésünkre. Amanda a Paraquad nevű amerikai fogyatékos érdekvédelmi szervezetnél közösségszervező. Hogy szerveződnek az USA-ban a fogyatékosok és támogatóik? Mi az, ami ott már valóság, itt pedig még álom? Erről kaptunk körképet.

A Szülőszövetség munkájában különböző fogyatékkal élő emberek szülei, anyukák, apukák vesznek részt.
Nekem érdekes volt hallgatni Amanda beszámolóját, mivel most volt először alkalmam arra, hogy amerikai angol szóhasználatot halljak. Érdekes volt a beszéd, szinte belénk-belém szuggerálta a mondandóját attól függetlenül, hogy tolmácson keresztül hallottuk azt. Amanda elmondta, hogy az ottani szervezettség másképpen áll össze. Nagyon sok múlik egy támogató szervezeten a segítségre szorulók esetében. Valahogy úgy éreztem, hogy van egy olyasmi, amit minálunk úgy mondanak, hogy „Segíts magadon, az Isten is megsegít.” Gyakran előfordul, hogy elesett emberek képezik magukat és ők lesznek vezetők a támogató szervezeteknél. Amanda több ilyen híres ember nevét sorolta fel.

A támogatók megszerzése is másként van, mint nálunk. Míg mi azért harcolunk, hogy a halmozottan sérült gyerekek szüleinek megfelelő jövedelme legyen, addig Amerikában a rászorulók a nekünk luxusnak számító eszközökhöz, cikkekhez is hozzájuthatnak. Kint sem megy minden egyszerűen, példaként említette Amanda, hogy például az akadálymentesítésért keményen meg kellett dolgozni. A képviselők ott is hasonlóan állnak a dolgokhoz, mint nálunk. Ilyen esetben a segítők a képviselő feleségeket szólították meg az ügy érdekében, de ismerősök ismerőseit is igyekeztek megnyerni a cél érdekében.

Amerika nagy ország, gazdag ország, az anyagi áldozatvállalás is másként alakul. Mi kis ország vagyunk és kevésbé gazdag. A szponzorkodás is másként alakul. Van egy olyan magánvéleményem, hogy a sportra hathatósabban adnak, mint a kevésbé ismert Szülőszövetség számára.

A demokratikus gyakorlathoz annyi hozzáfűznivalóm van, hogy itt van a Bartakovics Béla Közösségi Ház, egy demokratikus intézmény. Az akadálymentesítés nem megoldott, illetve van egy korlátlift, de minek, ha nem működik, ezért nem tudjuk használni. Van olyan Anyuka, aki ha megtudja, hogy véletlenül az emeleten lesz az ülés, már fordul is vissza.

Az előadás befejeztével Amanda lehetőséget adott kérdések feltevésére. Az ülés befejezéseként Zoltán, a szervezet elnöke megköszönte Amandának az értékes előadást. A szülők részéről többen angolul mondták el köszönetüket. Én saját nyelvemen mondtam köszönetet és tapsba kezdtem, ami átragadt a többiekre is. Ennyi kijárt Amandának.

Köszönjük Vodál Anitának a tolmácsolást.

Nagy József, Gyöngyöshalász

2013. november 25., hétfő

Az évek óta letakart emelő szerkezet esete

Levélben fordultunk észrevételeinkkel az Egri Kulturális és Művészeti Központ vezetőjéhez, Kovács Katalinhoz, mivel sokunk számára jelent problémát gyermekünkkel a Bartakovics Béla Közösségi Házba való bejutás, illetve az épületen belüli közlekedés. Azért is szeretnénk, ha az akadálymentesítés mielőbb megoldódna, mert a közösségi ház rendszeresen ad otthont fogyatékos emberek és szüleik által látogatott programoknak, és a rendszeres találkozóinkat is itt szoktuk tartani a Szülőszövetséggel.

Legfőbb észrevételünk, hogy a bejárat melletti emelő szerkezet (mindig le van takarva, használni nem lehet) sajnos inkább csak hátráltat az épületbe való bejutásban, foglalja a helyet. Itt egy rámpa elhelyezése sokban segítené legalább a földszintre való egyszerű bejutást, ami ráadásul segítség lenne a babakocsis anyukáknak és az idős emberek részére is.

Levelünket először 2013. augusztus 12-én továbbítottuk a vezető részére, amiben azt kérdeztük, hogyan és milyen ütemben tudják megoldani a fent említett problémát és segíteni a sérült emberek bejutását az épületbe. Választ nem kaptunk. Telefonáltunk, a levelet újfent továbítottuk, ez esetben már képpel is illusztrálva a helyzetünket.

Választ Kovács Katalintól azóta sem kaptunk, pedig az épület akadálymentesítése törvényi kötelezettsége.

A fogyatékos személynek ugyanis joga van a számára akadálymentes, továbbá érzékelhető és biztonságos épített környezetre (1998. évi XXVI. törvény (Fot.) 5. § (1) bekezdés).

A közhasználatú építmények esetében továbbá biztosítani kell a mozgásukban korlátozott személyek részére is a biztonságos és akadálymentes megközelíthetőséget (Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 31. § (1) bekezdés).

Az Építési Törvény szerint akadálymentes az épített környezet, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük (Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 2. § 1. pontja).

Ez a Bartakovics Béla Közösségi Házban sajnos már évek óta, még a földszintre sem biztosított.

Mindössze annyit szeretnénk, ha figyelembe vennék észrevételeink, és lehetőség szerint minél előbb megoldást találnának, hogy én kislányommal, illetve sok sorstársammal zavartalanul be tudjunk jutni az általunk kedvelt, gyakran használt és fontos közösségi eseményeknek helyet adó intézménybe.

Ezért várjuk tehát a tájékoztatást arról, hogyan és milyen ütemben tudják megoldani a fent említett két problémát és segíteni a sérült emberek bejutását az épületbe.

Dancsné Barócsi Gizi