A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 21., hétfő

Hírünket visszük! - kérdezze védőnőjét, gyógyszerészét

Elkészült az új szórólapunk, ezért egy jókora csomaggal jókora kört tettünk Heves megyében, hogy minél több sérült gyermeket nevelő családhoz eljusson a hír: LÉTEZÜNK. Egy tagunk számol be hírvivő tevékenységéről.

2015. szept. 11-én fél tízkor körútra indultunk Ádám fiammal. Első állomás helyben, Eger 14. számú körzeti Medicenter. A védőnői szolgálat éppen nem volt fellelhető, így a szomszédos gyógyszertárat kerestem fel, ahol nagyon készségesen fogadtak. Elhelyezhettem a szórólapot, valamint felajánlották hogy a védőnőknek is eljuttatják a nekik szánt adagot. Ami hátrány, hogy így nem tudtam meg a lefedettséget.

A következő állomás a bélapátfalvi orvosi központ volt. A gyermekorvos igazított útba a szomszédos helységben lévő vezető védőnőhöz. Közben neki is átadtam egy szórólapot. A védőnő nagyon segítőkész és előzékeny volt, átvette a szórólapokat, közben ismertettem vele a tevékenységünket. Kiegészítésül tájékoztatott, hogy hozzájuk tartozik még Nagyvisnyó és Mónosbél is.

Innen Bekölcére indultunk, ahol a felnőtt orvosi rendelő volt csak nyitva, de az asszisztens hölgy készségesen átvette a lapokat, hogy délután, vagy hétfőn átadja a védőnőnek.

Következett Egercsehi. A védőnői szolgálat a gyermekorvosi rendelő mellett van, sikerült ott érnünk a védőnőt, aki szintén nagyon készségesnek bizonyult. Bár a körzetében (Egercsehi, Szúcs, Szúcs-bányatelep) sérült csecsemőkorú gyermek nincs, de 1-2 korosabb gyermeket nevelő család van, akiknek el fogja juttatni a brosúránkat.

Elindultunk hát Tarnaleleszre. Itt sajnos hiába kerestük a védőnőt, nem volt fellelhető sem a vadonatúj rendelőben, de még a lakásán sem, amit a nagyon segítőkész helybéliek mutattak meg.

Egy hirtelen huzattal átlibbentünk Pétervásárára, ahol az Egészségügyi központban találkoztunk a vezető védőnővel. Rövid tájékoztató után átadtam egy nagyobb számú pakkot, mert ők látják el Pétervásárát, Erdőkövesdet, Váraszót, Kisfüzest, Istenmezejét, Ivádot. S most szerencsénkre még Bükkszék, Szajla, Terpes is hozzájuk tartozik.

Na ha Szajla, Bükkszék, akkor irány Sirok. Itt az orvosi központ ugyan már zárva volt, de mivel a szolgálati lakásokkal egybe épült és a kapun csengő, hát becsengettem. Szegény felnőtt orvost sikerült zavarnom megint, ráadásul már rendelésen kívül. De lássatok csodát, mosolyogva ajánlotta fel, hogy hétfőn átadja a pakkot a védőnőnek, akinek a körzete kiterjed Sirok-Kőkútpusztára is. Nos durván 2 és fél óra elteltével és cca. 80 km megtétele után élményekkel feltöltődve tértünk haza ebédelni. Folyt. köv.

Osváth Sándor és Ádám, Eger

2015. szeptember 14., hétfő

Krízisközpontot szeretnénk Heves megyében

2015. szept. 2-án az Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület (IFKKOT) nyílt ülésén jártunk. A találkozó célja a kitagolás 2015-2020-as időszakra vonatkozó stratégiájának széles körű szakmai egyeztetése volt. Noha sok civil felszólalt, érdemi reakciót nem kaptunk. Bízunk benne, hogy a döntéshozók rögzítették javaslatainkat és beépítik a stratégiaalkotásba.

Kicsit késve érkeztem Budapestre a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit Kft. (FSZK) székházába, Budapestre. Gyöngyös és Hatvan között egyeztettem Sebály Bettivel. A már zsúfolásig megtelt Pap Károly teremben szerencsére még találtam 2 széket, amit gyorsan elfoglaltam. Mivel Bettit nem láttam, gyorsan sms-eztem neki, hol vagyok, hol keressen.

Kicsinek bizonyult az FSZK előadóterme, bár a szervezők csak az első 50 személynek biztosították a belépést, de a nagy érdeklődés miatt skype -on közvetítették a lenti teremben helyet kapó embereknek. A megjelenteket köszöntötte Giflo H. Péter elnök, majd a rendezvényt Czibere Károly, az EMMI Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért felelős államtitkára nyitotta meg, miközben odaért Betti is, akivel együtt képviseltük egyesületünket. (Megállapítottuk, hogy Hatvanból hamarabb oda lehet érni, mint Budapestről.) Jelen volt még Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos, Nyitrai Imre, szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár és még sokan az államirányítási apparátusból.

Ez után a „Fejlesztési Koncepció-javaslat – kiváltás a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló stratégia (2011-2041) végrehajtásának elősegítéséről a 2015-2020. időszak tervezéséhez” című dokumentum alkotói röviden bemutatták a kutatás szakmai hátterét.

Ezek után az előzetesen beérkezett kérdések, javaslatok meghallgatása során saját szavaimmal lehetőségem volt elmondani, hogy a Szülőszövetség nagy figyelemmel kíséri az intézménykiváltási programot, folyamatosan monitorozzuk azt, és a stratégiában említett 3 db, halmozottan sérülteknek létrehozandó tervezett lakóotthon részletei különösen érdekelnek bennünket.

A következő észrevételeinket küldtük el:

1.    A javaslat alapvetően jól kidolgozott, a célok megfogalmazása világos, érthető és támogatható.  Az eddigi tevékenységek során viszont a mentorok  szerepe nem volt átgondolt, a tevékenységük hatása így nem érte el a kívánt hatásokat, sőt a munkájuk keretei sem voltak világosak. A források felhasználása nem teljesen átlátható, az egy főre fordított keret aránytalanul magas. A projekt kommunikációja, társadalmi elfogadottsága sokat javult, de további teendők vannak, ebben erősebb kommunikációt javaslunk.

2.    Megfontolásra javasoljuk a krízis esetén történő ellátó központok kialakítását a 2015-2020-as időszakban, ami kapcsolódhat a kiváltási projekthez. Szeretnénk felhívni a figyelmet a családban élő halmozottan sérültekre, súlyosan fogyatékos emberekre is. Az ápoló családtagoknak nincs arra módjuk, hogy szükség esetén – nem véglegesen - valahova el tudják helyezni azt a fogyatékos magyar polgárt, aki önállóan nem tudja szükségleteit kielégíteni és külső segítségre szorul. Számukra régiónként krízisközpont - átmeneti ellátó intézmény kijelölésére vagy új intézmény létrehozására volna szükség. A házi segítségnyújtás nem teljesen lefedett és azon településeken, ahol működik, ott sem biztosít megoldást erre a problémára. 

A krízisközpont számunkra azt jelentené, hogy az otthonukban halmozottan sérülteket ellátók segítséget kapnak a magánéleti krízis esetén (pl. betegség, vagy ha a gondozó más okból nem tudná ellátni a sérült hozzátartozót). Heves megyében a családok nem tudják az otthon ápolt hozzátartozójukat ideiglenes jelleggel elhelyezni, sőt tudomásunk szerint az országos intézményeknek sincs erre szabad kapacitása.

A konferencia végeztével Bettivel megebédeltünk, ahol kicsit átbeszéltük az elhangzottakat és a következő időszakra vonatkozó terveinket. Nagyon fontosnak tartom a hasonló eseményeken történő megjelenést!

Domán Zoltán, Szihalom

2015. szeptember 13., vasárnap

A sérült emberekről nincs nyilvántartás - nem csoda, hogy nincs elegendő szolgáltatás!

Ez év februárjában megalakult a Szülőszövetség mentorhálózata. Most az a célunk, hogy minél több sérült gyermeket nevelő családhoz eljusson a hír: LÉTEZÜNK. Nagy József, az egyik mentorszülő számol be arról, mik történtek vele a nyár során, amikor hírét vitte a mentorhálózatnak Gyöngyösön és környékén.

Július 24-én telefonon bejelentkeztem a körzeti védőnőhöz megbeszélésre. Július 27-én 15 órára kaptam időpontot. Bemutatkoztunk, Németh Erzsébet a védőnő. 15 éve dolgozik Gyöngyöshalászon ebben a beosztásban. A Szülőszövetségről még nem hallott. Rövid ismertetés után átadtam a szórólapokat, aláírva, telefonszámmal, tartózkodási hellyel ellátva. Sérült gyermekekről nem tud, nyilvántartást nem vezetnek.

Ezután a gyöngyöshalászi Polgármesteri Hivatal következett. Dudásnéval beszéltem, ő szociális ügyekkel foglalkozik. Ő már ismerős, többször találkoztunk, különböző pályázatok révén. Majd a gyógyszertárba mentem, ahol a gyógyszerész André Katalin, Gyöngyösről jár dolgozni. Tájékoztattam őt a munkánkról, majd átadtam a szórólapokat. Sérült gyermekekről, felnőttekről ő sem tud, pedig sok közgyógyos is jár a gyógyszertárba.

Ezután többek között Atkárra mentem, ahol augusztus 1-én előzetes megbeszélés és tájékozódás alapján felkerestem a körzeti védőnőt. Ő Kelecsendi Judit, Gyöngyöshalászról jár dolgozni. Itt is átadtam a szórólapokat. Majd augusztus 31-én felhívtam Tóth Gábornét a Községházán, ő a szociális ügyekkel foglalkozik. A telefonban elmondtam, kik vagyunk és mit akarok mondani, ekkor közölte, hogy ilyen ügyekben ő nem nyilatkozhat a jegyző engedélye nélkül, újabb telefont intézett a jegyzővel, aki rövid beszélgetés után engedélyezte a beszélgetést. 14 órakor fogadott Tóthné, majd elmondta, nyilvántartást ők sem vezetnek a sérült emberekről. Rákérdeztem, hogy miért nem, azt válaszolta, mert nincs nekik előírva. Sérült gyermekekről, felnőttekről nem tud.

A települések között járkálva megismerkedtem egy szomorú történettel. Van egy család, ahol van egy halmozottan sérült kislány. A családban nagyon rossz a viszony az anyuka és a nagymama között, aki az asszony édesanyja. A nagymama a lányát vádolja a gyermek állapota miatt, azt mondja, hogy a lánya nem foglalkozik eleget a kislánnyal. A nagymama képtelen felfogni a kislány betegségét, pszichiátriai beteg, kezelt, többször volt intézetben. A megromlott viszony miatt a kislány családja elköltözik Jász-Nagykun-Szolnok megyébe, ahol a kislánynak találtak megfelelő óvodát, és azért is, mert a kialakult helyzetet már nem tudták elviselni. A nagymama a védőnőt is feljelentette a rendőrségen, mert nem neki ad igazat. A kislány anyukája kapott egy szórólapot, amit megköszönt, már a gesztus miatt is, mert látja, hogy mások is felfigyelnek rájuk. Megígérte, hogy ha jó lesz a telefonja, felveszi velem a kapcsolatot.

További terveim, hogy felveszem a kapcsolatot a Kistérségi Humán Szolgáltatóval, illetve ismerőseimnél érdeklődöm sérült vagy fogyatékos gyermekek felől. A mentorhálózat célja, hogy lelki támaszt, illetve gyakorlati tanácsokat nyújtson a sérült gyermekeket nevelő szülőknek.

A mentorhálózat építésében segítségünkre van a Civil Kollégium Alapítvány és a Down Dada Szolgálat pécsi mentora, Keszericéné Rab Jolán.

Nagy József - mentorszülő, Gyöngyöshalász

2015. szeptember 7., hétfő

A Borsod Megyei Szülőszövetség tagjaival barátkoztunk

Fontos számunkra, hogy a hasonló helyzetben lévő szülők minél inkább megismerjék egymást, és olyan kapcsolat alakuljon ki közöttünk, hogy minél inkább össze tudjunk tartani és közösen képviselni érdekeinket. Ezért 2015. aug. 23-án Szilvásváradon a Borsod Megyei Szülőszövetség tagjaival barátkoztunk, ismerkedtünk, kirándultunk. Reméljük, megmarad ez a kapcsolat és a jövőben lesznek közös programjaink, amivel a nyilvánosság felé is meg tudjuk mutatni magunkat.

A Borsod Megyei Szülőszövetség tagjaival eltervezett találkozóra utaztunk, ami Szilvásváradon, az Ilona Arborétumban volt megtartva. Heves megyéből 23-an tudtunk elmenni, összesen 50-en voltunk.

Érkezésünk után kis meglepetés várta a gyerekeket. Ajándékokat találtak a bokrokban, a fák ágain, amit nekik kellett megkeresni. Nagy örömmel szaladtak egyik helyről a másikra, és kutattak a gyönyörű virágok, bokrok között.

Ebédre összeültünk, így a beszélgetés, egymás közötti ismerkedés is jobban ment.

Délután közös játékra invitáltak bennünket, "lengő teke " versenyen vettünk részt, minden gyerek és minden szülő is. Ez persze komoly mérkőzés volt, Czibere apuka a pontokat szorgalmasan jegyezte és a végén győztest  hirdettünk. Mindenki kapott oklevelet, fotózkodtunk, és még az idő is kedvezett, gyönyörűen sütött a nap.

A szép környezetben, jó időben mindannyian feltöltődtünk. Este 6 óra után kártyázással zártuk a napot, utána búcsúzkodtunk.

Igazán jól éreztük magunkat, reméljük lesz jövőre is ilyen találkozó!

Hajdúné Kati, Eger

2015. augusztus 29., szombat

Játék közben mélyültünk el magunkban - újabb lélekerősítő foglalkozást tartottunk

2015. április 23-án megtartottuk harmadik lélekerősítő foglalkozásunkat. Ezt a foglalkozást is dr. Balogh Beáta pszichológus tartotta. Játszottunk, beszélgettünk, játék közben mélyültünk el magunkban.

A foglalkozást  körkérdéssel kezdtük. Mindannyian beszámoltunk arról, hogy az utolsó találkozó óta mi történt velünk, illetve most hogyan érezzük magunkat. Rajzolás következett: rajzoltunk egy "címert" négy részre osztva. Az első részbe lerajzoltuk az elmúlt év legjelentősebb eseményét, az elmúlt legjelentősebb napját. A második részbe: az életünk legfelejthetetlenebb napját. A bal alsó sarokba azt rajzoltuk le, szerintünk mi az a dolog, cselekedet, amit legjobban csinálunk. A jobb alsó négyzetbe: azon kellett gondolkodnunk, amit ezután még jobban szeretnénk megcsinálni.

Mondhatom fel volt adva a lecke!!

A  kérdések igen csak megdolgoztattak bennünket, nem is olyan egyszerű kiragadni egy jelentős eseményt és ezután "lerajzolni az érzelmeket". Próbára tett bennünket, képességeinket, de ezzel együtt is nagyon érdekes volt, és végül is sikerült mindannyiunknak valamit produkálni - az elején kevésbé hittük ezt. Mindannyian előadtuk rajzaink  mondanivalóját. Mivel majdnem mindannyian anyák voltunk jelen: legtöbbünk az anyaságot emeltük ki mint legjelentősebb, legszebb, legönfeláldozóbb eseményt életünkben.

Lazításként egy kis játék következett, aztán ismét egy körkérdéssel zárult a nap: ki hogyan érezte magát a foglalkozás alatt. Mindannyian elmondtuk, remekül éreztük magunkat, és várjuk a következő találkozót. Köszönjük ezt a kellemes 2 órát.

Dancsné Barócsi Gizi, Eger

2015. augusztus 27., csütörtök

Krízisközpontra volna szükség Heves megyében

2015. április 30-án 10 fővel vettünk részt a kitagolással és a krízisközpont kialakítással kapcsolatos csoporttalálkozón. Jelen volt Verdes Tamás is a TASZ-tól (Társaság a Szabadságjogokért), aki megismertette velünk a kitagolás és a lakóotthon építés európai standardjait, illetve a Heves megyében futó EU-s pénzből jelenleg futó projekt részleteit. Megtudtuk azt is, hogy a kitagolási folyamat része, hogy ne kényszerítsék arra a családokat, hogy intézetbe rakják a gyerekeket. Ez fontos érv számunkra a krízisközpont mellett, ami komoly hiánycikk nem csak Heves megyében, hanem egész Magyarországon. Ugyanis most egy halmozottan sérült fogyatékos gyerekét otthon nevelő szülőnek nincs lehetősége néhány hétre intézményre bíznia hozzátartozóját, hogy el tudjon menni kórházba, vagy netán nyaralni.

Verdes Tamás rávilágított a kitagolási kormánystratégiára. Elmondta, hogy ez egy 2011-2041 intervallumú, 30 éves stratégia és 20 ezer ember lakhatásáról van szó. Jelenleg most 6 megyében folyik EU-s forrásból a kitagolás, Heves megyében Bélapátfalván. Közép-Európához képest Magyarországon nem áll rosszul a kitagolás. A kormány elkötelezettnek tűnik abban, hogy folytassa ezt a programot és ehhez meg is van az EU-s támogatás.

Megbeszéltük a krízisközpont kialakításával kapcsolatos eddig tett lépéseinket is. Azért nagyon fontos nekünk ennek a krízisközpontnak a létrehozása, mert a 24 órás felügyeletet igénylő gyermekeinket krízishelyzetben nem tudjuk hová tenni. Sok családban a szülő egyedül neveli ezeket a fiatalokat. Sőt még testvér vagy rokon sincs igazán, aki ilyen helyzetben besegítene.

Sajnos Benedek István, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Heves Megyei Kirendeltségének igazgatója elfoglaltsága miatt az osztályvezetőnővel tárgyaltunk egy lehetséges krízisközpont kialakításáról, de a megbeszélés nem sok eredménnyel járt. Az általa javasolt tárgyalás a Szalapart utcai Fogyatékosok Otthona igazgatónőjével szintén nem járt sok sikerrel.

Végül egyik tagtársam, Dancsné Gizi felkereste a Bélapátfalvi Fogyatékosok Otthona igazgatónőjét és ő igen pozitívan állt hozzá az ügyhöz. Úgy gondolta, hogy most a kitagolás miatt felszabadult helyiségekben (1-2 szoba)  ki lehetne alakítani a krízisellátást az intézetben. De mivel saját hatáskörben erről ő nem dönthet, újból Benedek Istvánhoz küldött. Végül én vettem fel vele újból a kapcsolatot és időpontot kértem. Kaptunk is egy időpontot és a megbeszélésre úgy gondoltuk, hogy négyen megyünk el. Dancsné Gizi, Gyenes József, én és a nyomatékosság kedvéért elvisszük Dancs Diácskát is a tolókocsijában. Itt sem kaptunk támogató választ.

Összeszedtük, mik az elképzeléseink egy ilyen krízisközpontról:
o    súlyosan halmozottan sérültek átmeneti ellátására legyen alkalmas
o    24 órás felügyeletet igénylő emberekről van szó!
o    legyen Bélapátfalván és lehetőség szerint Egerben is
o    jelentsen ez 5 krízisférőhelyet – ez lehet pl. egy-egy lakóotthonban plusz egy férőhely
o    2 hét -1 hónapot is lehessen ott tartózkodni
o    bármikor legyen hozzáférhető, ha szükség van rá, azaz hétfőtől vasárnapig
o    egyágyas (esetleg kétágyas) ellátás

Kétségtelen, hogy a fogyatékos gyermeküket otthon nevelő szülőknek, tehát a Szülőszövetség tagjaihoz hasonló családoknak erre a szolgáltatásra van szükségek. Szeretnénk, ha a kitagolás során a mi érdekeink is érvényesülnének, nem rekesztődnénk ki, és nagy biztonságérzetet adna ez az ellátás.

Reméljük pozitívan állnak hozzá az illetékesek.

Tar Károlyné Ibolya, Eger

2015. augusztus 26., szerda

Összefogás: újabb egyeztető fórumon vettünk részt az ápolási díj átalakításával kapcsolatban

2015. március 26-án az ápolási díjról szóló egyeztető fórum harmadik találkozóján jártunk. A találkozót ismét a Lépjünk, hogy léphessenek és a Civil Kollégium Alapítvány szervezte, a Közélet Iskolája moderálta, és érintett szülők, szakemberek és fogyatékosok jöttek el. A Szülőszövetség 5 taggal vett részt az egyeztetésen.

Eddig 2 találkozó volt, cél az ápolási díj reformja. Az elsőn összegyűjtöttük, milyen lépések történtek eddig a rendszerváltás óta, milyen sikerek voltak, hol csúszhatott el a taktika. A másodikon megállapodtunk a szakmai javaslat alapvetéseiben az előzetes emailben megkapott javaslatok alapján. Ez alapján elkészült a szakmai javaslat, amit egy múltkor megválasztott szakmai munkacsoport előre véleményezett. A mai találkozón ennek az első vázlatát véleményezhettük mi is.

Mivel én vagyok a projekt felelőse, meg kellett szerveznem,  hogy ki tud jönni a találkozóra. Innen Egerből indultunk reggel saját autókkal Budapestre Osváth Sándor, Takácsné Marika és én. Útközben Karácsondon felvettük Barkóczi Juditot, és csatlakozott hozzánk Nagy József is.

Budapesten a Csodacsigaház volt a helyszín. Hasonló gondokkal küzdő szülőkkel találkoztunk. Mindenki érdekelt volt, és mindannyian az ápolási díj megváltoztatását szeretnénk, hiszen a megélhetésünket, gyermekeink jobb, élhetőbb életét szeretnénk biztosítani. Megalázóan alacsony az az összeg, amit kapunk, miközben beteg gyermekeinket napról napra 24 órában ápoljuk, ellátjuk, és ezt pihenő nélkül végezzük.

Alapvető követelésünk a foglalkoztatási jogviszony és legalább a minimálbér - ha ezt a nevelőszülőknél sikerült megoldani, nálunk miért ne lehetne? Természetesen mi is azt szeretnénk a legjobban, hogy - ahogy más európai államokban már kísérleteznek is vele - a támogatást személyesen ránk szabják, ún. személyes költségvetés keretében, de ez a hazai körülmények között nagyon távolinak tűnik.

Volt olyan javaslat is, hogy jó lenne, ha az ápolási díjat a fogyatékos ember kapná, ezzel az ápolásért vagy hozzátartozójának vagy hivatalos ápoló személyzetnek fizetne. Így a lehetőségekhez mérten a hozzátartozónak volna lehetősége elmennie dolgozni, a szülő nem lenne "a házhoz láncolva". Ezzel kapcsolatban elég sok félelem fogalmazódott meg, pl. az, hogy a bürokrácia kigolyózná a szülőt a rendszerből.

Azt is kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a fogyatékos személy az ápolási szolgáltatás igénybevétele esetén nem veszítheti el jogosultságát a saját jogán járó jóléti juttatásokra, az ápolási szolgáltatás igénybe vétele nem indokolhatja egyetlen meglévő juttatás megvonását sem.

További találkozó szükséges az egyeztetés miatt, hogy a felsőbb szervekhez egy komplett beadványt nyújtsunk be.

Bodnárné Ica, Eger

2015. augusztus 25., kedd

Közösségszervező képzésen voltunk Kunbábonyban

2015. március 18-22-ig Kunbábonyban töltöttünk 5 napot a Szülőszövetség egyik tagjával, Takács Zoltánné Marikával, ahol a közösségszervezésről tanultunk. Ez a módszer segít tudatosítani, hogy problémáink hasonlóak, ezért közös fellépésre van szükség. Ahhoz, hogy több sikert érjenek el az emberek, szükség van arra, hogy szerveződjenek. A képzést a Civil Kollégium Alapítvány szervezte.

A továbbképzésre vonattal érkeztünk, amit egyénileg oldottunk meg Marikával. Karácsondról indultunk, Vámosgyörkön és Budapesten szálltunk át. Délre érkeztünk Kunbábonyba. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Egy 4 ágyas szobában "laktunk".  Reggel közös sportos "játék" volt, amitől felébredtünk. Az étkező az épületben volt, ahol nagyon finom volt minden. Nagyon szép idő is volt. Azonnal bele is csaptunk a programba.

A civil szervezetek lelke az aktív tagság. A Szülőszövetségnél is fontos, hogy minél több embert bevonjunk a munkánkba, minél több emberhez eljusson a  létezésünk. A közösségszervezők arra hívták fel a figyelmünket, hogy minél több időt töltsünk azzal, hogy beszélgessünk az érintettekkel, megismerjük azokat az ügyeket, amik a legfontosabbak számukra. Ha olyan ügyben indítunk el egy projektet, ami sok ember érint, érdekel, jóval nagyobb az esély a bevonásra. Ehhez persze befogadó szervezetre van szükség, ahol vannak találkozók, a régebbiek támogatják az újakat a beilleszkedésben, a feladatvállalásban.

Sajnos sokszor előfordul, hogy akik megtehetnék, hogy segítsenek nekünk, pl. bővítsék a támogató szolgálatot vagy megemeljék az ápolási díjat, nem teszik - sokszor pénzhiányra hivatkozva. Céljaink elérésében ezért - sajnos - szükséges, hogy kitartóan és következetesen küzdjünk és álljunk ki magáért. Ehhez sok taktikát hallottunk, a petíciótól kezdve a demonstrációig.

A közösségszervezés lépéseit így foglalnám össze:

1. Interjúkészítés - itt sok érintett embert, ismerőst és ismeretlent szólítunk meg, hogy bővítsük a bázisunkat, megismerjük az ügyeket;

2. Első találkozó - amikor már tudjuk, miben szeretnének leginkább változást az emberek, találkozót szervezünk, amire minél több embert megpróbálunk meghívni és felvezetjük az előzetes beszélgetések eredményeit;

3. Közösen kitaláljuk, melyik ügy megoldásán kezdünk el dolgozni;

4. Kutatás - utánanézünk, ki a döntéshozó az ügyben, hány ember érintett, mit csináltak már mások;

5. Rendszeres találkozók - közben hetente-kéthetente találkozunk, hogy megmaradjon az összefogás és közösen tudjunk felelősséget vállalni, hiszen együtt vagyunk erősek;

6. Szervezetépítés - a találkozókon nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy működő csoporttá váljunk, ahol mindenkinek van feladata, mindenki fejlődhet, szerepelhet, és nem hárul túl sok feladat 2-3 emberre.

A képzésen filmvetítés is volt külföldi és magyar példákkal, amiket utána átbeszéltünk. Voltak játékos feladatok is, amik során eljátszottunk egy adott "történetet", "szituációt", ami az életben megtörténhet, pl. egy lakógyűlést vagy egy csoportbeszélgetést. Ebből is sokat tanultunk és jól érzetük magunkat közben.

Esténként mindenkinek szabad program volt.Vasárnap délután érkeztünk haza. Az 5 nap lezárásaként kaptunk 1-1 oklevelet.

Nagyon sok hasznos dolgot tanultunk, amit nagyon szépen köszönünk. (Én igaz barátokra nem találtam, de nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem.) 

Barkóczi Judit, Karácsond

2015. augusztus 24., hétfő

Újra esélyt adunk! - folytatjuk az Esélyórákat

2013. februárja óta járjuk a középiskolákat és a főiskolákat Esélyóra programunkkal, ahol  azt mutatjuk be, mit jelent fogyatékosokkal élni, miközben a fiatalok fogyatékos gyermekeinkkel is találkoznak. Idén újult erővel, kicsit másként fogtunk neki az Esélyóráknak. Újult erővel, hiszen 2016. áprilisig tíz esély óra bemutatását terveztük, és idén már öt esélyórát tartottunk középiskolákban. Másként, mert igyekszünk interaktívabbá, játékosabbá tenni a foglalkozást. A továbbiakban a megtartott Esélyórákon szerzett tapasztalatokról, élményekről írok röviden.

Nagy izgalommal és kíváncsisággal készültünk az Esélyórák megtartására. Izgultunk azért, hogy hogyan sikerül a tervezett témát sikeresen átadni a hallgatóinknak, és hogyan reagálnak, hogyan fogadják a mássággal élő embertársaikat. Készítettünk totót a tervezett témához igazítva, és aztán belevágtunk.

A fogyatékos emberekről beszéltünk, ezen belül is kiemeltük a halmozottan súlyosan fogyatékos embereket, az epilepsziával küzdőket, és beszéltünk az önkéntes segítésről is. Megható volt számomra, hogy mekkora érdeklődéssel figyeltek a hallgatók. Szinte harapni lehetett a csendet. Meglepett az is, milyen kevesen hallottak halmozottan sérült emberekről, epilepsziáról. Azt láttam, hogy nagyon elgondolkodtak, és hogy „szívták magukba az elhangzottakat, raktározták.” Közben kérdéseket is tettek föl, beszélgetés alakult ki, de nem zajos. Mindig csak egy ember beszélt, a többiek érdeklődve figyelték a kérdést és a választ. Volt, aki valamilyen információval rendelkezett ebben a témában és arról számolt be.

A végén következett a totók kitöltése, ami a hallgatók részére játék volt, mi, szülők pedig ebből fel tudtuk mérni azt, hogy a hallgatókban mennyi rögződött az elhangzottakból. Örömmel láttuk, hogy a totókat 95%-ban helyesen töltötték ki. Az önkéntesség felől is voltak érdeklődők, ami nekünk nagyon tetszett.

Összességében úgy érzem, nekünk szülőknek és a hallgatóknak is nagyon érdekes és hasznos találkozás volt az Esélyóra. Jó érzés volt, hogy beszélhettünk a sérültekről, gyermekeinkről egészséges embereknek, akikben szerintem empátiát, rokonszenvet, segítőkészséget ébresztettünk. Lelkesen készülünk a hátralévő öt esélyórára is.

Czibere Mihályné Marika, Eger

2015. augusztus 23., vasárnap

Jó szereplést kívánok! - médiaképzést kaptunk

2015. február 19-én médiaképzést szerveztünk magunknak a szokásos helyünkön Egerben, a Bartakovics Közösségi Házban. A képzést Kertész Anna, a TASZ munkatársa tartotta. Nagy érdeklődéssel vártuk, vajon mit tanulhatunk-e témában, hiszen mindannyian nyitottak vagyunk az újra, és szeretnénk jól "szerepelni" egy-egy adandó alkalommal, ha a médiával kapcsolatba kerülünk.

Különböző kérdéseket beszéltünk át: pl. milyen alkalommal kell a médiával kommunikálni; hol szeretnénk, ha beszélnének rólunk; mikor és mi volt az eddigi legsikeresebb nyilatkozatunk.

Ezt követően Kertész Anna elmondott egy pár érdekes dolgot, amire oda kell figyelnünk, pl. milyen téma lesz érdekes az újságírónak, hogyan tudjuk elérni, hogy folyamatosan érdeklődjenek utánunk, mivel győzzük meg a szerkesztőt. Végül arról volt szó, ami mindannyiunknak nagyon fontos, hogyan tudunk könnyen beszélni. Ehhez kapcsolódóan egy szituációs játékkal a nyilatkozás technikáját gyakoroltuk.

Bár nehéz volt, mégis megoldottuk, átbeszéltük. Nagyon hasznos információkhoz jutottunk, sokat tanultunk.

Zárásképpen megállapítottuk: szükség lenne, több alkalommal is ilyen képzésre, hogy felkészültebbek legyünk és sikeresebben tudjuk a médiának átadni a minket érintő nehézségeinket és a megoldásra váró problémáinkat.

Dancsné B. Gizi, Eger

2015. március 14., szombat

Megnyílás, befogadás, megkönnyebbülés - megtartottuk második lélekerősítő foglalkozásunkat

2015. február 26-án megtartottuk második lélekerősítő foglalkozásunkat Egerben a Bartakovics Közösségi Házban. Ezt a foglalkozást dr. Balogh Beáta pszichológus tartotta. Nagyon élveztük az alkalmat, megkönnyebbültünk, és jó volt megnyílni egymás előtt.

Első feladatként a keresztnevünk kezdőbetűjével kellett egy ránk jellemző tulajdonságot kitalálni, és így bemutatkozni, sorban egymás után, de az előző neveket is elsorolva. Ilyenek jöttek ki: Bölcs Bea, Körültekintő Kati, Munkás Mária, Igazságos Ica, Angyal Anna, Gerinces Gizi, Igazmondó Ibolya, Áldozatos Ági, Magabiztos Mária és Zizegő Zoli. A bemutatkozás után pedig a következő történt: különös módon valakivel, akiről úgy gondoljuk, hogy a legjobban ismer bennünket cseréltünk személyiséget. Sok-sok érdekességet, újat tudtunk meg egymásról, hiszen ilyen mélységig nem volt alkalmunk még egymásba látni. Mindannyian az egészséges gyermekünkkel "mondattuk" el mindezt. Ismét sokat tanultunk, mivel jobban megnyíltunk, mint bármikor, szokásainkat, különböző tulajdonságainkat ismertük meg, így közelebb kerültünk egymáshoz. Mindannyian jól éreztük magunkat, és várjuk a következő alkalmat, lehetőséget. Köszönjük dr. Balogh Beátának.

Dancsné Barócsi Gizi, Eger

Az előző alkalomról itt olvashat. 

2015. március 13., péntek

Mentorhálózat találkozó - megalakult a csapat

2015. február 27-én, pénteken Mentorhálózatunk indító találkozóján voltunk Füzesabonyban, amit Pelyhe Sándor családjánál tartottunk meg 10 órától 14 óráig. Ez volt a Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetsége alakuló mentorhálózatának második találkozója, erről számolunk most be.

A rendezvényen részt vettek Gyenes József, Fehér Vilmos, Ferenc Judit, Nagy József, Pelyhe Sándor, Pelyhéné Mónika és én, Barkóczi Judit, illetve Keszericéné Rab Jolán a Down Dada szolgálattól és Sebály Bernadett a Civil Kollégiumtól. A találkozón megbeszéltük, hogy miért hasznos a mentorálás, miben tudunk segíteni olyan családoknak, ahol sérült baba született, és egy jó mentor milyen: Hogyan kell viszonyulni a mentorálthoz? Miben tudunk segíteni a mentoráltnak? És hogy miben nem segítünk és mit nem csinálunk? Valamint mi a mentorszülő feladata? Nagyon sokat beszélgettünk közben. Bemutattuk az életünket, a családunkat. Nagyon jó hangulatban telt el az idő. Köszönjük szépen a részvételt azoknak a tagoknak, akik ott voltak!

Ezt a találkozót egy alapozó képzés előzte meg, amit 2014. novemberében tartottunk. Kb. 1 hónap múlva fogunk megint találkozni Egerben, amikor már kész lesz a szervezet új szórólapja és a Heves megyében élő halmozottan sérültek szempontjából sok-sok hasznos információval szolgáló kisokos. És onnantól tudunk előrelépni, felvenni a kapcsolatot azokkal a személyekkel (védőnőkkel, stb.), akik, ha szükség van rá, tudják jelezni a családoknak, hogyan tudják a mentorszülőkkel a kapcsolatot felvenni.

Köszönöm a Pelyhe családnak, hogy ott találkozhattunk náluk. Ami most elkezdődött, összefogással erősödik. És ha kitartunk, sok-sok éven keresztül tudunk segíteni a rászoruló családoknak.

Barkóczi Judit, Karácsond

2015. február 6., péntek

Összefogás: egyeztető fórumon jártunk az ápolási díj átalakításával kapcsolatban

Noha az ápolási díj igazságosabb kialakítása a rendszerváltás óta célja a fogyatékosok és szüleik jogaiért küzdő szervezeteknek, a döntéshozók továbbra is hajthatatlanok, hogy eleget áldozzanak erre a költségvetésből. Eddig miért csak részeredményekre futotta? Hogyan tudnánk végre valódi változást elérni? 2015. január 29-én Budapesten jártunk, ahol egy erről szóló kerekasztalbeszélgetésen vettünk részt. A találkozót a Lépjünk, hogy léphessenek és a Civil Kollégium szervezte, és érintett szülők, szakemberek és fogyatékosok jöttek el. A Szülőszövetség 9 taggal vett részt az egyeztetésen.

A résztvevők között rajtunk és a szervező Lépjünk, hogy léphessenek és a Civil Kollégium Alapítványon kívül ott volt az Értelmi Sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesülete, a Kézenfogva Alapítvány, a Közélet Iskolája, a Rehab Critical Mass, a Siket-vakok Országos Egyesülete, és a Társaság a Szabadságjogokért.

Még a hazai fókusz előtt átvettük, mi a helyzet Nyugat-Európában a fogyatékosokat nevelő családok támogatásával. Teljesen más paradigmával, megközelítéssel találkoztunk. A legfontosabb különbség az, hogy a szülőket azokban az országokban abban támogatják, hogy teljes értékű, felszabadult életet tudjanak élni, és ne legyenek arra kényszerülve, hogy lemondjanak korábbi életükről, munkájukról, szabadidejükről pusztán azért, mert fogyatékos gyermekük született. Az Egyesült Királyságban, a skandináv országokban, Franciaországban, Németországban olyan hozzáférhető lakóotthonokat építettek ki, ahol a gyermekek méltóságteljes és biztonságos körülmények között tudnak "önálló", legalábbis a szülőtől független életet élni. Kísérleti stádiumban van most egy új pénzügyi támogató modell, ami a család anyagi és élethelyzetére szabja az állami támogatást, amiből a családok pl. a támogató szolgálatot is tudják finanszírozni a gyermekük mellé. Ennek köszönhetően a szülő nem szorul a négy fal közé, az ápolás választás lesz, nem az állam által akár 4-5 évtizedre a szülőre hagyott és aprópénzzel jutalmazott szolgálat.

Ezután végignéztük, milyen civil akciók történtek az ápolási díj reformja érdekében a rendszerváltás óta, megemlékeztünk arról, amikor 2007-ben az országgyűlés egy sikeres népi kezdeményezés (70 ezer aláírás) hatására a napirendjére tűzte az ápolási díj minimálbérre emelését. Szomorú volt látni, hogy azóta is ugyanazokért a célokért kell küzdenünk, és jogos igényünk még mindig nem érte el a döntéshozók ingerküszöbét. Mit kéne másképp csinálni? Hogyan lehetne kibillenni a holtpontról? A problémák, eddigi stratégiák megbeszélése, egyeztetése után rájöttünk, hogy ez a találkozó nem egyszeri, hanem egy beszélgetéssorozat lesz, mire véglegesen összeállítjuk a konkrét kérésünket és megegyezünk az együttműködés kereteiben.

Köszönöm a tagok részvételét! Jó érzéssel jöttünk haza, mert úgy érezzük, ennek lesz értelme. Reméljük, hogy sikerülni fog az eltervezett célunkat véghez vinni és megfelelő elbírálásban lesz részünk majd a döntéshozóktól.

Bodnár Béláné Ica, Eger és Sebály Bernadett, Budapest

2015. február 1., vasárnap

Esélyóra átdolgozása, játékosabbá tétele

2015. 01. 22-én vendégeink érkeztek Budapestről, Balog Gyula, és Erdős Mária Csurika (Menhely Alapítvány, A Város Mindenkié.) Ők gyakorlott Esélyóra tartók, sok ötletük van szituációs játékokhoz, és nagyon jó társasjátékszerű iskolai programjuk van, amit középiskolásoknak, főiskolásoknak tartanak első kézből a hajléktalanságból.

Azzal a céllal jöttek a Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetségének találkozójára, hogy bemutassák nekünk az Ő programjaikat, és tapasztalataik alapján segítsenek nekünk, az általunk felvállalt Esélyórák színesebbé és sikeressé tételére. Első lépésként bemutatkoztak Ők, majd ezt követően a csoport minden tagja röviden bemutatkozott. Gyuláék beszéltek egy kicsit önmagukról, munkájukról, önkéntes feladataikról, tevékenykedéseikről, röviden egy-egy problémájukról, és annak megoldásáról. Domán Zoltán elnök bemutatta a Szülőszövetséget, mikor, és miért alakultunk, mi a célunk. Majd beszéltünk a mi gyermekeinket érintő problémákról, amelyek történtek többnyire egészségügyi intézményekben, iskolában, mentősökkel, közterületen. Gyula elmondott egy–egy történetet, ahogyan a diákokat bevonták a szituációs játékokban. Ötleteket adott, pl. javasolta, hogy szituációs játékban a gyermekünk vagy a saját magunk szerepében állítsuk a partnert.

Végül is sikerült összeállítani közösen, mindenki javaslatát figyelembe véve négy szituációs játékot. Iskolai Esélyórához, egészségügyiekhez, mentősökhöz és közterületre. Téma: elsősorban a szellemi fogyatékosság, mozgás, és egyéb nehézséget okozó problémák ismertetése. Majd a szituációs játék; epilepsziával zajló eset, mentővel való szállítással adódó probléma, egy röntgenben zajló történet, és tolókocsis akadályok. Ezeket vázlatokban állítottuk össze, megvitattuk, melyik esetnél, melyik szerepeket kikre osztjuk. További „simításokra” szorulnak még, a közel jövőben fogunk rajta dolgozni. Gyula javasolta, hogy mindenképen vonjunk be apukákat is ezekbe a játékokba, ezt kiemelten fontosnak tartotta figyelmünkbe ajánlani. Sokat tudtunk volna ebben a témakörben még beszélgetni, ötleteket megvitatni, beiktatni, de az idő gyorsan eltelt, és be kellett fejezni ezt a beszélgetést.

Örülök, hogy megismerhettük Gyulát és Csurikát. Sok hasznos, és tanúságos dolgokat hallottunk tőlük. Kölcsönösen jól éreztük magunkat, miközben fontos munkát is végeztünk.
Sikeres, szép délután volt! Köszönjük Sebály Bettinek a segítséget a kapcsolat megteremtésében!

Cziberéné Marika, Eger

2014. december 30., kedd

Milyen a jó moderátor - azaz hogyan beszélgessünk úgy, hogy jussunk is valamire?

2014. december 11-én, csütörtökön ismét egy szülőtalálkozón vettem részt Egerben. A mai program a moderátori feladatokról szólt. A 2 óra alatt nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és ismét feltöltődtünk, mert sok édesanya csak ide tud elmenni, hogy egy kicsit kikapcsolódjon. Azt gyakoroltuk játékosan is, hogy mi a moderátor feladata, ebben Dósa Mariann (Közélet Iskolája) és Sebály Bernadett (TASZ) segítettek.

A moderátor fontos feladatot lát el a csoportban: ő vezeti le a beszélgetést, és az ő feladata, hogy minden résztvevőnek lehetősége legyen elmondani a véleményét. Arra törekszik, hogy a csoport közös döntést hozzon, ha döntést kell hozni, és ez demokratikusan történjen. A moderátor ügyel arra is, hogy a beszélgetés ne essen szét, irányban maradjon.

Közben voltak játékok, amin sokat nevettünk, és sokat tanultunk belőle. Elképzelt beszélgetési helyzeteket kellett eljátszanunk. Volt például egy olyan, amikor arról kellett döntenünk, hogy milyen formában akarjuk közvetíteni a szervezet álláspontját az ápolási díj kérdésében a döntéshozók felé. Mindenkinek egy előre megadott álláspontot kellett képviselnie, voltak, akik azt akarták, hogy tüntessünk, voltak, akik nyílt levelet akartak írni, voltak, akik tárgyalásra hívták volna a minisztériumot, voltak, akik pedig a támogató szolgálat bővítése mellett érveltek. A végén döntésre kellett jutni, majd kiértékeltük a helyzetet.

Amikor a résztvevők elmondják a gondolataikat és a tapasztalataikat, akkor a másik szülő is tanulhat belőle.  A tapasztalatokat pedig, ha úgy alakul, akkor a mindennapokban is hasznosítani lehet, és más családokon is lehet segíteni.

Azoknak a szülőknek nevében írhatom, akik ott voltunk, és el is mondtuk a végén, hogy nagyon jól éreztük magunkat és sokat tanultunk ma is.

Barkóczi Judit, Karácsond

2014. december 28., vasárnap

Miben (nem) segít az állam a fogyatékosokat nevelő családoknak? - fejtágítás juttatásokról és a támogató szolgálatról

2014. november 20-án a szociális támogatásokról és juttatásokról, illetve a támogató szolgálatról kaptunk fejtágítást. Erre is a mentorhálózat alapozásához van szükségünk, hiszen a mentorszülőkhöz biztosan sok ilyen jellegű kérdés fog befutni. A beszélgetést Guba Ildikó, a Menhely Alapítvány szociális munkása és Sípos Kinga, az egri támogató szolgálat munkatársa tartotta.

Megtudtuk, hogy a jogalkotó alapelve 2011 óta az, hogy minél több ellátást kivonjon a rendszerből, azaz olyan feltételeket húzzon meg, amely minél több embert tesz jogosulatlanná a támogatásra. Az ápolási díj ez alól kivétel volt, hiszen azt éppen a 2014-es költségvetési törvénnyel emelték meg az előző évekhez képest jelentősen, de a támogatás bevezetésétől számítva és a valós igényekhez képest még mindig csekély mértékben. A jövő évi költségvetési törvény közel sem ilyen gáláns, megszüntette, pontosabban kiemelte ugyanis az állami költségvetésből, és az önkormányzatok tetszőleges finanszírozására bízta a méltányossági ápolási díjat és a méltányossági közgyógyellátást, illetve a lakásfenntartási támogatást és az adósságkezelési szolgáltatást.

Az egri támogató szolgálatokról Sípos Kinga tartott nekünk előadást. A támogató szolgálatok finanszírozása szintén megváltozott az utóbbi esztendőkben, a szolgáltatóknak már pályázni kell, fenntartásuk nem normatív alapon történik. Heves megyében ennek következtében bezárt a noszvaji támogató szolgálat, ami különösen nagy érvágást jelentett a helyieknek, mert ez a támogató szolgálat hétvégén és esténként is nyújtott szolgáltatást egrieknek és Eger környékieknek egyaránt. Az egri támogató szolgálat 37 fogyatékost lát el, teljes kihasználtságban működik, azonban az igényeket korántsem tudják lefedni.

Összességében nagyon kevés támogatást kapnak a fogyatékosokat otthon nevelő, ápoló családok abban, hogy teljes értékű, szabad életet éljenek, noha rengeteg költséget vesznek le az állam válláról azzal, hogy nem használják az intézményi lakhatást. Heti 2-3 óra segítség egy ápolótól, ami nyomott áron bár, de mindenképp pénzbe kerül, nem sok mozgásteret kínál az egyébként is leterhelt szülőnek, ráadásul ez is keveseknek hozzáférhető, a nem megyeszékhelyen élőknek pedig szinte alig. Pedig az államnak olyan támogató intézményrendszert kellene kiépítenie, amely lehetővé teszi, hogy a fogyatékos gyermekkel élők is dolgozhassanak, szórakozhassanak, barátkozhassanak, és ne egy lakásba legyenek beszorulva. Minden tisztelet azoknak a szülőknek, akik nem adják fel, és felelősséggel viseltetnek sorstársaik iránt is.

Sebály Bernadett


2014. december 26., péntek

Lelkiekben erősítjük magunkat! - megtartottuk az első lélekerősítő foglalkozást

2014. október 25-én a Márai Látogatóközpontban találkoztunk Egerben. A csoporttalálkozó célja eltért az eddigiektől, ugyanis "lélekerősítő" foglalkozást tartottunk. A halmozottan sérülteket nevelő szülők nagyon le vannak terhelve lelkileg, ezért nagy szükségünk van arra, hogy felszabaduljunk, dolgozzunk magunkon. A pszichológiai kört Lévai Ágnes pszichológus, gyakorlott szakember vezette, aki Nyíregyházáról érkezett hozzánk.

Először is szerepjáték formájában történt a bemutatkozás. Nagyon érdekes volt, egymást mutattuk be, és utána megbeszéltük, milyen érzés volt hallani azt, hogy más mondja el rólam a tudnivalókat, illetve nekünk milyen érzés volt mást bemutatni.

Következő feladatként azt kaptuk, hogy képeket kellett választanunk, 2 db-ot és erről elmondani, miért ezt választottam, mit juttat eszembe a kép látványa.

Utána rajzoltunk: fát, választott színekkel, és tetszés szerinti formákat. A rajzokat körbeadtuk, mindenkinek egy gondolatot kellett hozzáfűznie, aztán mindezt megbeszéltük.

Következő lépésként a fára kellett helyezni magunkat, valamennyien más-más megoldást rajzoltunk. Ezt is megbeszéltük,vajon miért oda rajzoltam magam.

Az utolsó feladat ez volt: 3 gondolatot írtunk fel egy papírra arról, hogy mi az, ami mostanában leginkább foglalkoztat bennünket. Erről is volt mit beszélgetnünk.

Nagyon érdekesnek találtuk mindannyian, jól éreztük magunkat, tanulságos "játékok", feladatok voltak.

Megállapítottuk: nagyon fontos az önmagunkra figyelés, és hogy ilyen összejövetelekre nagyon nagy szükségünk van!

Reméljük következő alkalommal, több érdeklődő lesz, mert jövő februárban folytatjuk!

Dancsné Barócsi Gizi, Eger

2014. december 22., hétfő

RehabCritical Mass! - Egyenlőség, akadálymentesítés, elvárjuk!

2014. október 19-én résztvettem a Kiss Csaba által kezdeményezett RehabCritical Mass! találkozón és felvonuláson. Ő halmozottan sérült, kerekesszékkel közlekedő fiatalember. Hozzá csatlakozott a bátyja és sok-sok érintett és szervezet, segítőkkel, támogatókkal. A felvonulás célja az volt, hogy láthatóvá váljanak a fogyatékosok, a kerekesszékesek, és hatásosan meg tudjuk fogalmazni, milyen segítséget várunk az államtól: a szociális biztonsághoz való jogot, megfelelő oktatási intézményeket, kiterjedt támogató szolgálatot, az intézményi kitagolási program felgyorsítását, a tényleges és valódi akadálymentesítést, a szakma anyagi és erkölcsi megbecsülését, és egy komplex rehabilitációs rendszer kidolgozását.

A gyülekező az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) épülete előtt, az Akadémia u. 3. szám alatt volt. Én a Kossuth tér felől közelítettem meg a helyszínt, már messziről lehetett látni az összetett, színes embereket. A résztvevők között voltak halmozottan sérültek, nagyothallók, vakok és gyengénlátók, autisták.

A megnyitó 3 órakor kezdődött. Kis Csaba rövid beszéde után kezdődött a petíció felolvasása, négy sérült ember olvasta felváltva. Az ünnepség helyszínén sok újságíró, riporter és fotós, valamint kamera volt, magyarul felvonult a média. Nagy volt a nyüzsgés, sok sérült embert kérdeztek az újságírók, tv-sek és riporterek az összejövetel előtt is. Amikor Kiss Csaba megérkezett, szerényen a tömeg szélén állt meg egy hölgy kíséretében. A tömegből egy hölgy észrevette, hogy ő az, és elkezdte fotózni, másodiknak értem oda és én is készítettem néhány fotót, majd megérkeztek a hivatásos fotósok is, és körbevették Kiss Csabát. Később a hölgyek is fotózkodtak Csabával.

Érdemes néhány szót szólni a technikáról is. Voltak kézzel hajtós kerekesszékek, ennek többféle változata, legtöbb oldalhajtós volt, de volt olyan áttételes is, amit az ülésből kényelmesen maga előtt hajtott a tulajdonos.

16 óra körül rendeződtek a sorok a vonuláshoz az Erzsébet térre. Hosszú kilométereken vonult a tömeg, sérült emberekkel és szimpatizáló emberekkel közösen. A televízió 2.000 embert emlegetett, szerintem több volt!

Útközben a gyalogátkelőknél sok szimpatizáló ember integetett és fotózta a vonulókat. Volt ellenpélda is. Előfordult a vonulás alatt, hogy az autósok dudáltak, ez akár a szimpátia jele is lehetett volna, ha nem veszekszenek, hogy mikor haladhatnak tovább. Hát ez részükről a szimpátia? A vonulást végig a rendőrség biztosította.

Az Erzsébet térre érve egy ifjú hölgy és egy egyetemista sérült ember köszöntötte a megérkezett tömeget, és ismertették a további programot. Az ifjú hölgy elmondta, hogy alig lát valamit a tömegből, de nagyon örül, hogy itt lehet a vonulók között.

A téren a vidékieket pihenőhely és tea várta, volt illemhely is a sérülteknek. A szórakoztató műsort a Budapest Bár zenekar kezdte, majd a felsorolt művészek és zenekarok következtek. Az időjárás is a vonulóknak kedvezett, remek vasárnap délutánt fogtunk ki, ragyogó napsütésnek örülhettünk!

A petíciót az Erzsébet téren is alá lehetett írni, én ott írtam alá, de lehet a weboldalon is.

Nagy József, Gyöngyöshalász

2014. december 18., csütörtök

Mentorhálózat találkozó - az alapok lefektetése

A Szülőszövetségben mindannyian átéltük, milyen megrázkódtatást jelent, ha egy családba sérült gyermek születik. Le voltunk fagyva, nem tudtuk, kihez lehet fordulni segítségért, milyen támogatást lehet igénybe venni, mit jelent ez majd lelkileg a család életében. Hosszú évekbe telt, amíg kitapogattuk a lehetőségeinket. Ez vezetett minket arra, hogy saját tapasztalatainkat megosszuk másokkal, akik hasonló cipőben járnak, hogy nekik valamivel könnyebb legyen megbirkózni a helyzetükkel. Így néhány hónapja úgy döntöttünk, hogy szülői mentorhálózatot alapítunk Heves megyében. A mentorok érintett szülők, akik segíteni tudnának a családoknak abban, hogy mik a jogaik, milyen támogatás illeti meg őket, hogyan tudnak kijárni dolgokat, és lelkileg is segítséget tudnának nyújtani. 2014. október 11-én ennek érdekében képeztük magunkat.

Hosszú idő óta nem tudtam elmenni találkozókra, gyűlésekre betegségem miatt. Örültem, hogy végre épp egy olyan találkozón vehettem részt, mely nagyon érdekes és hasznos volt számomra. Szerettük volna látni, hogyan is működik a gyakorlatban egy mentorhálózat, ezért meghívtuk a Down Alapítvány – Down Dada Szolgálat pécsi hálózatának képviselőjét, Keszericéné Rab Jolánt. Az ő tapasztalataikat hallgatva aztán kitaláltuk, mi milyen mentorhálózatot szeretnénk: miért hasznos a mentorálás, milyen a jó mentor, mi és mi nem feladata. Ebben Udvarhelyi Tessza (Közélet Iskolája) és Sebály Bernadett (TASZ) volt a segítségünkre.

Jolán nagyon érdekes és szomorú történetet mesélt mint érintett szülő a down szindrómás leánygyermekéről. Azt gondolom, többen is vagyunk, akik nem igazán voltak eddig tisztában azzal, hogy milyen is egy down szindrómás sérült ember. Ez most világossá vált előttünk, ami nagyon fontos! Hiszen csak úgy tudunk bánni egy sérült emberrel, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen is ő valójában. Jó  lenne, ha az ún. egészséges emberek  is többet tudnának a sérült emberekről.

Miért is alakult meg a Down-szindrómás gyermekeket nevelő szülők mentorhálózata, a Down Dada szolgálat? Az orvosok olykor nagy hibákat követnek el, rosszul diagnosztizálnak, embertelenül bánnak az érintettekkel. A rendszer nem sok segítséget nyújt ezeknek a családoknak. Jolika elmondta, hogy a sok saját élmény megtapasztalása után megérett a családokban, hogy másoknak is tudnának segíteni, ezért összefogtak és Zánkán alakult meg a mentorhálózat, melynek az volt a célja, hogy az érintett szülők más érintett szülők mellé álljanak, lelki támaszt, útmutatást nyújtsanak egymásnak. Írásos anyaguk van arról, milyen a jó segítő, mit és hogyan kell csinálni és ki lehet mentor. Országos hálózatot építettek ki, ami jól működik. Képzéseket indítottak a Dadáknak, tréninget a családoknak, ami összetartja őket és szorosabb kapcsolat alakul ki egymás között. Érzik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.

Ezután beszéltünk arról, hogy nálunk, a halmozottan sérülteknél is jó lenne ezt a hálózatot kiépíteni, de a különböző sérültek esetében nehezebb lesz. Jolika felajánlotta, hogy ha igényt tartunk rá, ő segít a mentorhálózat kiépítésében. Többen elmeséltük, milyen hátrányok származnak/tak a sérült gyermekünkkel kapcsolatban az információhiány miatt.

Azért is tetszett ez a találkozó, mert a másik meghívott vendég, Tessza gondoskodott arról, hogy ne legyen hosszú és unalmas a hivatalos rész, és játékos keretek között gondolhassuk végig, mi a Szülőszövetségben milyen mentorhálózatot szeretnénk építeni. Játékos bemutatkozással mértük fel, milyen sok családdal is vagyunk lazább-szorosabb kapcsolatban a megyében, aztán egy játékon keresztül - képzeletbeli aknamezőn kellett keresztülvezetnünk bekötött szemű társainkat - sokat megértettünk abból, milyen a jó mentor, mire kell figyelni ahhoz, hogy valódi segítséget, az életben támpontokat tudjunk nyújtani másoknak. Szerepjátékot is játszottunk, ahol mentorként kellett tanácsot adni egy képzeletbeli helyzetben. A végén egy „pókhálós” gyakorlattal oldottuk a feszültséget, kifejezvén összetartozásunkat a szervezetben. Javasolnám, hogy minden találkozón legyen valami hasonló, mert a sérült embereket nevelő szülők élete a mindennapokban nagyon nehéz és szükségünk van a feloldódásra.

Köszönet a szervezőknek, hasznos és jó hangulatú találkozó volt. Remélem, a többiek is így gondolják!

Orbánné Ancsa, Kisköre
2014. november 3.

Képek a találkozóról.

2014. november 6., csütörtök

Miért nem akadálymentes még a Bartakovics Béla Közösségi Ház és az egri Megyei és Városi Könvyvtár?

Noha sokat köszönhetünk a Bartakovics Béla Közösségi Háznak, hiszen ott tarthatjuk rendszeres csoporttalálkozóinkat, nem értjük, az intézmény vezetősége miért nem tesz eleget törvényi kötelezettségének és miért nem oldja meg az épület akadálymentesítését. Aggodalmainkat már több ízben levélben is megfogalmaztuk, amit válaszra sem méltattak. Ez a helyzet nem csak minket bánt. Egy sorstársunk, Márkus László tavaly év végén a Közösségi Ház mellett az egri Megyei és Városi Könyvtárat is bepanaszolta az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál. Küzdelmeiről és az ügy állásáról 2014. október 2-án számolt be nekünk a könyvtárban halljában. A találkozón Tőzsér Istvánné Géczi Andrea, a könyvtár igazgatója is részt vett.

Pár hónapja ismerkedtem meg Márkus Lászlóval egy közös ismerősünk révén. Laci sajnos 5 éve tolószékhez kötötten éli az életét. Eger belvárosában lakik, és már pusztán az is rettentő sok akadályba ütközik számára, hogy kijusson a lakásából. A találkozón őszintén, nyitottan beszélt életéről, ami nagyon megindító volt.

Laci sokat "harcol" a helyi hatóságokkal szemben felhívva a figyelmet egyes helyek akadálymentesítésére. Mindez a nagy nyilvánosság számára akkor vált először világossá, amikor 2013 júniusában egy teljes napra beültetett egy képviselőt a kerekesszékbe, hogy ezzel is ráirányítsa a figyelmet arra, milyen nehéz a városban mozgáskorlázottként közlekedni. Ezután fórumot és közmeghallgatást szervezett a Bartakovics és a Megyei Könyvtár akadálymentesítése érdekében, ahol a képviselők ígéretet ígéretre halmoztak, érdemi lépés azonban nem született. Laci ezután, 2013. decemberében  döntött úgy, hogy eljárást kezdeményez a két intézmény ellen az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál.

Ennek a Könyvtár esetében meg is lett a foganatja. Ahogy arról Tőzsér Istvánné is beszámolt, a vezetőség azóta is együttműködő, és hamarosan a kiviteli tervek is elkészülnek a műemléképület akadálymentesítésére. Noha ennek költségeit a Városháza fizette, arról azonban még nem született képviselőtestületi döntés, hogy Eger városa a felújítás költségeit is fizeti-e. Ez a kulcsfontosságú pont egyelőre tehát még kérdőjelessé teszi a Könyvtár akadálymentesítését.

A Bartakovics vezetősége pedig továbbra is hárít, amit részben a tulajdonosi-üzemeltetői viszonyok miatt tehet meg. Az épület ugyanis az egyházé, de a Városháza a működtető. Egyelőre nem egyértelmű, hogy a tulajdonos vagy üzemeltető kötelezhető a felújításra, ezt még vizsgálja az Egyenlő Bánásmód Hatóság.

Mivel az én kislányommal is tolókocsival járjuk a várost, személyesen is érintenek a problémák, átérezzük a nehéz helyzeteket és együttérzünk Lacival. Köszönettel tartozunk, amiért kiáll elveiért, kiharcolja, amit lehet, és ezzel sorstársainak is segítségére van.

Támogatunk, Laci!

Dancsné Barócsi Gizi