2015. augusztus 25., kedd

Közösségszervező képzésen voltunk Kunbábonyban

2015. március 18-22-ig Kunbábonyban töltöttünk 5 napot a Szülőszövetség egyik tagjával, Takács Zoltánné Marikával, ahol a közösségszervezésről tanultunk. Ez a módszer segít tudatosítani, hogy problémáink hasonlóak, ezért közös fellépésre van szükség. Ahhoz, hogy több sikert érjenek el az emberek, szükség van arra, hogy szerveződjenek. A képzést a Civil Kollégium Alapítvány szervezte.

A továbbképzésre vonattal érkeztünk, amit egyénileg oldottunk meg Marikával. Karácsondról indultunk, Vámosgyörkön és Budapesten szálltunk át. Délre érkeztünk Kunbábonyba. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Egy 4 ágyas szobában "laktunk".  Reggel közös sportos "játék" volt, amitől felébredtünk. Az étkező az épületben volt, ahol nagyon finom volt minden. Nagyon szép idő is volt. Azonnal bele is csaptunk a programba.

A civil szervezetek lelke az aktív tagság. A Szülőszövetségnél is fontos, hogy minél több embert bevonjunk a munkánkba, minél több emberhez eljusson a  létezésünk. A közösségszervezők arra hívták fel a figyelmünket, hogy minél több időt töltsünk azzal, hogy beszélgessünk az érintettekkel, megismerjük azokat az ügyeket, amik a legfontosabbak számukra. Ha olyan ügyben indítunk el egy projektet, ami sok ember érint, érdekel, jóval nagyobb az esély a bevonásra. Ehhez persze befogadó szervezetre van szükség, ahol vannak találkozók, a régebbiek támogatják az újakat a beilleszkedésben, a feladatvállalásban.

Sajnos sokszor előfordul, hogy akik megtehetnék, hogy segítsenek nekünk, pl. bővítsék a támogató szolgálatot vagy megemeljék az ápolási díjat, nem teszik - sokszor pénzhiányra hivatkozva. Céljaink elérésében ezért - sajnos - szükséges, hogy kitartóan és következetesen küzdjünk és álljunk ki magáért. Ehhez sok taktikát hallottunk, a petíciótól kezdve a demonstrációig.

A közösségszervezés lépéseit így foglalnám össze:

1. Interjúkészítés - itt sok érintett embert, ismerőst és ismeretlent szólítunk meg, hogy bővítsük a bázisunkat, megismerjük az ügyeket;

2. Első találkozó - amikor már tudjuk, miben szeretnének leginkább változást az emberek, találkozót szervezünk, amire minél több embert megpróbálunk meghívni és felvezetjük az előzetes beszélgetések eredményeit;

3. Közösen kitaláljuk, melyik ügy megoldásán kezdünk el dolgozni;

4. Kutatás - utánanézünk, ki a döntéshozó az ügyben, hány ember érintett, mit csináltak már mások;

5. Rendszeres találkozók - közben hetente-kéthetente találkozunk, hogy megmaradjon az összefogás és közösen tudjunk felelősséget vállalni, hiszen együtt vagyunk erősek;

6. Szervezetépítés - a találkozókon nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy működő csoporttá váljunk, ahol mindenkinek van feladata, mindenki fejlődhet, szerepelhet, és nem hárul túl sok feladat 2-3 emberre.

A képzésen filmvetítés is volt külföldi és magyar példákkal, amiket utána átbeszéltünk. Voltak játékos feladatok is, amik során eljátszottunk egy adott "történetet", "szituációt", ami az életben megtörténhet, pl. egy lakógyűlést vagy egy csoportbeszélgetést. Ebből is sokat tanultunk és jól érzetük magunkat közben.

Esténként mindenkinek szabad program volt.Vasárnap délután érkeztünk haza. Az 5 nap lezárásaként kaptunk 1-1 oklevelet.

Nagyon sok hasznos dolgot tanultunk, amit nagyon szépen köszönünk. (Én igaz barátokra nem találtam, de nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem.) 

Barkóczi Judit, Karácsond

2015. augusztus 24., hétfő

Újra esélyt adunk! - folytatjuk az Esélyórákat

2013. februárja óta járjuk a középiskolákat és a főiskolákat Esélyóra programunkkal, ahol  azt mutatjuk be, mit jelent fogyatékosokkal élni, miközben a fiatalok fogyatékos gyermekeinkkel is találkoznak. Idén újult erővel, kicsit másként fogtunk neki az Esélyóráknak. Újult erővel, hiszen 2016. áprilisig tíz esély óra bemutatását terveztük, és idén már öt esélyórát tartottunk középiskolákban. Másként, mert igyekszünk interaktívabbá, játékosabbá tenni a foglalkozást. A továbbiakban a megtartott Esélyórákon szerzett tapasztalatokról, élményekről írok röviden.

Nagy izgalommal és kíváncsisággal készültünk az Esélyórák megtartására. Izgultunk azért, hogy hogyan sikerül a tervezett témát sikeresen átadni a hallgatóinknak, és hogyan reagálnak, hogyan fogadják a mássággal élő embertársaikat. Készítettünk totót a tervezett témához igazítva, és aztán belevágtunk.

A fogyatékos emberekről beszéltünk, ezen belül is kiemeltük a halmozottan súlyosan fogyatékos embereket, az epilepsziával küzdőket, és beszéltünk az önkéntes segítésről is. Megható volt számomra, hogy mekkora érdeklődéssel figyeltek a hallgatók. Szinte harapni lehetett a csendet. Meglepett az is, milyen kevesen hallottak halmozottan sérült emberekről, epilepsziáról. Azt láttam, hogy nagyon elgondolkodtak, és hogy „szívták magukba az elhangzottakat, raktározták.” Közben kérdéseket is tettek föl, beszélgetés alakult ki, de nem zajos. Mindig csak egy ember beszélt, a többiek érdeklődve figyelték a kérdést és a választ. Volt, aki valamilyen információval rendelkezett ebben a témában és arról számolt be.

A végén következett a totók kitöltése, ami a hallgatók részére játék volt, mi, szülők pedig ebből fel tudtuk mérni azt, hogy a hallgatókban mennyi rögződött az elhangzottakból. Örömmel láttuk, hogy a totókat 95%-ban helyesen töltötték ki. Az önkéntesség felől is voltak érdeklődők, ami nekünk nagyon tetszett.

Összességében úgy érzem, nekünk szülőknek és a hallgatóknak is nagyon érdekes és hasznos találkozás volt az Esélyóra. Jó érzés volt, hogy beszélhettünk a sérültekről, gyermekeinkről egészséges embereknek, akikben szerintem empátiát, rokonszenvet, segítőkészséget ébresztettünk. Lelkesen készülünk a hátralévő öt esélyórára is.

Czibere Mihályné Marika, Eger

2015. augusztus 23., vasárnap

Jó szereplést kívánok! - médiaképzést kaptunk

2015. február 19-én médiaképzést szerveztünk magunknak a szokásos helyünkön Egerben, a Bartakovics Közösségi Házban. A képzést Kertész Anna, a TASZ munkatársa tartotta. Nagy érdeklődéssel vártuk, vajon mit tanulhatunk-e témában, hiszen mindannyian nyitottak vagyunk az újra, és szeretnénk jól "szerepelni" egy-egy adandó alkalommal, ha a médiával kapcsolatba kerülünk.

Különböző kérdéseket beszéltünk át: pl. milyen alkalommal kell a médiával kommunikálni; hol szeretnénk, ha beszélnének rólunk; mikor és mi volt az eddigi legsikeresebb nyilatkozatunk.

Ezt követően Kertész Anna elmondott egy pár érdekes dolgot, amire oda kell figyelnünk, pl. milyen téma lesz érdekes az újságírónak, hogyan tudjuk elérni, hogy folyamatosan érdeklődjenek utánunk, mivel győzzük meg a szerkesztőt. Végül arról volt szó, ami mindannyiunknak nagyon fontos, hogyan tudunk könnyen beszélni. Ehhez kapcsolódóan egy szituációs játékkal a nyilatkozás technikáját gyakoroltuk.

Bár nehéz volt, mégis megoldottuk, átbeszéltük. Nagyon hasznos információkhoz jutottunk, sokat tanultunk.

Zárásképpen megállapítottuk: szükség lenne, több alkalommal is ilyen képzésre, hogy felkészültebbek legyünk és sikeresebben tudjuk a médiának átadni a minket érintő nehézségeinket és a megoldásra váró problémáinkat.

Dancsné B. Gizi, Eger

2015. március 14., szombat

Megnyílás, befogadás, megkönnyebbülés - megtartottuk második lélekerősítő foglalkozásunkat

2015. február 26-án megtartottuk második lélekerősítő foglalkozásunkat Egerben a Bartakovics Közösségi Házban. Ezt a foglalkozást dr. Balogh Beáta pszichológus tartotta. Nagyon élveztük az alkalmat, megkönnyebbültünk, és jó volt megnyílni egymás előtt.

Első feladatként a keresztnevünk kezdőbetűjével kellett egy ránk jellemző tulajdonságot kitalálni, és így bemutatkozni, sorban egymás után, de az előző neveket is elsorolva. Ilyenek jöttek ki: Bölcs Bea, Körültekintő Kati, Munkás Mária, Igazságos Ica, Angyal Anna, Gerinces Gizi, Igazmondó Ibolya, Áldozatos Ági, Magabiztos Mária és Zizegő Zoli. A bemutatkozás után pedig a következő történt: különös módon valakivel, akiről úgy gondoljuk, hogy a legjobban ismer bennünket cseréltünk személyiséget. Sok-sok érdekességet, újat tudtunk meg egymásról, hiszen ilyen mélységig nem volt alkalmunk még egymásba látni. Mindannyian az egészséges gyermekünkkel "mondattuk" el mindezt. Ismét sokat tanultunk, mivel jobban megnyíltunk, mint bármikor, szokásainkat, különböző tulajdonságainkat ismertük meg, így közelebb kerültünk egymáshoz. Mindannyian jól éreztük magunkat, és várjuk a következő alkalmat, lehetőséget. Köszönjük dr. Balogh Beátának.

Dancsné Barócsi Gizi, Eger

Az előző alkalomról itt olvashat.