2015. szeptember 7., hétfő

A Borsod Megyei Szülőszövetség tagjaival barátkoztunk

Fontos számunkra, hogy a hasonló helyzetben lévő szülők minél inkább megismerjék egymást, és olyan kapcsolat alakuljon ki közöttünk, hogy minél inkább össze tudjunk tartani és közösen képviselni érdekeinket. Ezért 2015. aug. 23-án Szilvásváradon a Borsod Megyei Szülőszövetség tagjaival barátkoztunk, ismerkedtünk, kirándultunk. Reméljük, megmarad ez a kapcsolat és a jövőben lesznek közös programjaink, amivel a nyilvánosság felé is meg tudjuk mutatni magunkat.

A Borsod Megyei Szülőszövetség tagjaival eltervezett találkozóra utaztunk, ami Szilvásváradon, az Ilona Arborétumban volt megtartva. Heves megyéből 23-an tudtunk elmenni, összesen 50-en voltunk.

Érkezésünk után kis meglepetés várta a gyerekeket. Ajándékokat találtak a bokrokban, a fák ágain, amit nekik kellett megkeresni. Nagy örömmel szaladtak egyik helyről a másikra, és kutattak a gyönyörű virágok, bokrok között.

Ebédre összeültünk, így a beszélgetés, egymás közötti ismerkedés is jobban ment.

Délután közös játékra invitáltak bennünket, "lengő teke " versenyen vettünk részt, minden gyerek és minden szülő is. Ez persze komoly mérkőzés volt, Czibere apuka a pontokat szorgalmasan jegyezte és a végén győztest  hirdettünk. Mindenki kapott oklevelet, fotózkodtunk, és még az idő is kedvezett, gyönyörűen sütött a nap.

A szép környezetben, jó időben mindannyian feltöltődtünk. Este 6 óra után kártyázással zártuk a napot, utána búcsúzkodtunk.

Igazán jól éreztük magunkat, reméljük lesz jövőre is ilyen találkozó!

Hajdúné Kati, Eger

2015. augusztus 29., szombat

Játék közben mélyültünk el magunkban - újabb lélekerősítő foglalkozást tartottunk

2015. április 23-án megtartottuk harmadik lélekerősítő foglalkozásunkat. Ezt a foglalkozást is dr. Balogh Beáta pszichológus tartotta. Játszottunk, beszélgettünk, játék közben mélyültünk el magunkban.

A foglalkozást  körkérdéssel kezdtük. Mindannyian beszámoltunk arról, hogy az utolsó találkozó óta mi történt velünk, illetve most hogyan érezzük magunkat. Rajzolás következett: rajzoltunk egy "címert" négy részre osztva. Az első részbe lerajzoltuk az elmúlt év legjelentősebb eseményét, az elmúlt legjelentősebb napját. A második részbe: az életünk legfelejthetetlenebb napját. A bal alsó sarokba azt rajzoltuk le, szerintünk mi az a dolog, cselekedet, amit legjobban csinálunk. A jobb alsó négyzetbe: azon kellett gondolkodnunk, amit ezután még jobban szeretnénk megcsinálni.

Mondhatom fel volt adva a lecke!!

A  kérdések igen csak megdolgoztattak bennünket, nem is olyan egyszerű kiragadni egy jelentős eseményt és ezután "lerajzolni az érzelmeket". Próbára tett bennünket, képességeinket, de ezzel együtt is nagyon érdekes volt, és végül is sikerült mindannyiunknak valamit produkálni - az elején kevésbé hittük ezt. Mindannyian előadtuk rajzaink  mondanivalóját. Mivel majdnem mindannyian anyák voltunk jelen: legtöbbünk az anyaságot emeltük ki mint legjelentősebb, legszebb, legönfeláldozóbb eseményt életünkben.

Lazításként egy kis játék következett, aztán ismét egy körkérdéssel zárult a nap: ki hogyan érezte magát a foglalkozás alatt. Mindannyian elmondtuk, remekül éreztük magunkat, és várjuk a következő találkozót. Köszönjük ezt a kellemes 2 órát.

Dancsné Barócsi Gizi, Eger

2015. augusztus 27., csütörtök

Krízisközpontra volna szükség Heves megyében

2015. április 30-án 10 fővel vettünk részt a kitagolással és a krízisközpont kialakítással kapcsolatos csoporttalálkozón. Jelen volt Verdes Tamás is a TASZ-tól (Társaság a Szabadságjogokért), aki megismertette velünk a kitagolás és a lakóotthon építés európai standardjait, illetve a Heves megyében futó EU-s pénzből jelenleg futó projekt részleteit. Megtudtuk azt is, hogy a kitagolási folyamat része, hogy ne kényszerítsék arra a családokat, hogy intézetbe rakják a gyerekeket. Ez fontos érv számunkra a krízisközpont mellett, ami komoly hiánycikk nem csak Heves megyében, hanem egész Magyarországon. Ugyanis most egy halmozottan sérült fogyatékos gyerekét otthon nevelő szülőnek nincs lehetősége néhány hétre intézményre bíznia hozzátartozóját, hogy el tudjon menni kórházba, vagy netán nyaralni.

Verdes Tamás rávilágított a kitagolási kormánystratégiára. Elmondta, hogy ez egy 2011-2041 intervallumú, 30 éves stratégia és 20 ezer ember lakhatásáról van szó. Jelenleg most 6 megyében folyik EU-s forrásból a kitagolás, Heves megyében Bélapátfalván. Közép-Európához képest Magyarországon nem áll rosszul a kitagolás. A kormány elkötelezettnek tűnik abban, hogy folytassa ezt a programot és ehhez meg is van az EU-s támogatás.

Megbeszéltük a krízisközpont kialakításával kapcsolatos eddig tett lépéseinket is. Azért nagyon fontos nekünk ennek a krízisközpontnak a létrehozása, mert a 24 órás felügyeletet igénylő gyermekeinket krízishelyzetben nem tudjuk hová tenni. Sok családban a szülő egyedül neveli ezeket a fiatalokat. Sőt még testvér vagy rokon sincs igazán, aki ilyen helyzetben besegítene.

Sajnos Benedek István, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Heves Megyei Kirendeltségének igazgatója elfoglaltsága miatt az osztályvezetőnővel tárgyaltunk egy lehetséges krízisközpont kialakításáról, de a megbeszélés nem sok eredménnyel járt. Az általa javasolt tárgyalás a Szalapart utcai Fogyatékosok Otthona igazgatónőjével szintén nem járt sok sikerrel.

Végül egyik tagtársam, Dancsné Gizi felkereste a Bélapátfalvi Fogyatékosok Otthona igazgatónőjét és ő igen pozitívan állt hozzá az ügyhöz. Úgy gondolta, hogy most a kitagolás miatt felszabadult helyiségekben (1-2 szoba)  ki lehetne alakítani a krízisellátást az intézetben. De mivel saját hatáskörben erről ő nem dönthet, újból Benedek Istvánhoz küldött. Végül én vettem fel vele újból a kapcsolatot és időpontot kértem. Kaptunk is egy időpontot és a megbeszélésre úgy gondoltuk, hogy négyen megyünk el. Dancsné Gizi, Gyenes József, én és a nyomatékosság kedvéért elvisszük Dancs Diácskát is a tolókocsijában. Itt sem kaptunk támogató választ.

Összeszedtük, mik az elképzeléseink egy ilyen krízisközpontról:
o    súlyosan halmozottan sérültek átmeneti ellátására legyen alkalmas
o    24 órás felügyeletet igénylő emberekről van szó!
o    legyen Bélapátfalván és lehetőség szerint Egerben is
o    jelentsen ez 5 krízisférőhelyet – ez lehet pl. egy-egy lakóotthonban plusz egy férőhely
o    2 hét -1 hónapot is lehessen ott tartózkodni
o    bármikor legyen hozzáférhető, ha szükség van rá, azaz hétfőtől vasárnapig
o    egyágyas (esetleg kétágyas) ellátás

Kétségtelen, hogy a fogyatékos gyermeküket otthon nevelő szülőknek, tehát a Szülőszövetség tagjaihoz hasonló családoknak erre a szolgáltatásra van szükségek. Szeretnénk, ha a kitagolás során a mi érdekeink is érvényesülnének, nem rekesztődnénk ki, és nagy biztonságérzetet adna ez az ellátás.

Reméljük pozitívan állnak hozzá az illetékesek.

Tar Károlyné Ibolya, Eger

2015. augusztus 26., szerda

Összefogás: újabb egyeztető fórumon vettünk részt az ápolási díj átalakításával kapcsolatban

2015. március 26-án az ápolási díjról szóló egyeztető fórum harmadik találkozóján jártunk. A találkozót ismét a Lépjünk, hogy léphessenek és a Civil Kollégium Alapítvány szervezte, a Közélet Iskolája moderálta, és érintett szülők, szakemberek és fogyatékosok jöttek el. A Szülőszövetség 5 taggal vett részt az egyeztetésen.

Eddig 2 találkozó volt, cél az ápolási díj reformja. Az elsőn összegyűjtöttük, milyen lépések történtek eddig a rendszerváltás óta, milyen sikerek voltak, hol csúszhatott el a taktika. A másodikon megállapodtunk a szakmai javaslat alapvetéseiben az előzetes emailben megkapott javaslatok alapján. Ez alapján elkészült a szakmai javaslat, amit egy múltkor megválasztott szakmai munkacsoport előre véleményezett. A mai találkozón ennek az első vázlatát véleményezhettük mi is.

Mivel én vagyok a projekt felelőse, meg kellett szerveznem,  hogy ki tud jönni a találkozóra. Innen Egerből indultunk reggel saját autókkal Budapestre Osváth Sándor, Takácsné Marika és én. Útközben Karácsondon felvettük Barkóczi Juditot, és csatlakozott hozzánk Nagy József is.

Budapesten a Csodacsigaház volt a helyszín. Hasonló gondokkal küzdő szülőkkel találkoztunk. Mindenki érdekelt volt, és mindannyian az ápolási díj megváltoztatását szeretnénk, hiszen a megélhetésünket, gyermekeink jobb, élhetőbb életét szeretnénk biztosítani. Megalázóan alacsony az az összeg, amit kapunk, miközben beteg gyermekeinket napról napra 24 órában ápoljuk, ellátjuk, és ezt pihenő nélkül végezzük.

Alapvető követelésünk a foglalkoztatási jogviszony és legalább a minimálbér - ha ezt a nevelőszülőknél sikerült megoldani, nálunk miért ne lehetne? Természetesen mi is azt szeretnénk a legjobban, hogy - ahogy más európai államokban már kísérleteznek is vele - a támogatást személyesen ránk szabják, ún. személyes költségvetés keretében, de ez a hazai körülmények között nagyon távolinak tűnik.

Volt olyan javaslat is, hogy jó lenne, ha az ápolási díjat a fogyatékos ember kapná, ezzel az ápolásért vagy hozzátartozójának vagy hivatalos ápoló személyzetnek fizetne. Így a lehetőségekhez mérten a hozzátartozónak volna lehetősége elmennie dolgozni, a szülő nem lenne "a házhoz láncolva". Ezzel kapcsolatban elég sok félelem fogalmazódott meg, pl. az, hogy a bürokrácia kigolyózná a szülőt a rendszerből.

Azt is kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a fogyatékos személy az ápolási szolgáltatás igénybevétele esetén nem veszítheti el jogosultságát a saját jogán járó jóléti juttatásokra, az ápolási szolgáltatás igénybe vétele nem indokolhatja egyetlen meglévő juttatás megvonását sem.

További találkozó szükséges az egyeztetés miatt, hogy a felsőbb szervekhez egy komplett beadványt nyújtsunk be.

Bodnárné Ica, Eger