"Személyesen kértem képviselőmtől az ápolási díj munkabérként való elismertetését"

A Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetségének tagjai felkeresték helyi országgyűlési képviselőiket, hogy az ápolási díj minimálbérre emeléséhez és munkaviszonyként való elismertetéséhez kérjék támogatásukat. Egyik borsodi tagunk, Kun Attiláné Kati ez év januárjában személyesen és levélben kérte képviselőjétől, hogy járjon közben a családok érdekében Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkárnál, és juttassa el hozzá a szervezet szakmai javaslatát az ápolási díj minimálbérre emeléséről.

Mi munkabért szeretnénk kapni az itthon ápolt sérült emberek és gyermekek után, mert mi a nap 24 órájában teljesítünk szolgálatot pihenő- és ünnepnap is. Természetesen örömmel üdvözöltük, hogy a jelenlegi kormány az ápolási díjat az elmúlt évekhez képest jelentősen megemelte, azonban a jelenlegi emelés még mindig nincs arányban a szülők terhével, akik állami feladatot végeznek el saját erőforrásuk felhasználásával. Ezért telefonos egyeztetés után személyes találkozót kértem Tállai András országgyűlési képviselő úrtól (Fidesz), hogy személyesen képviseljem az egyesületet, valamint a sérült embereket és gyermekeket nevelő családokat.

A találkozóval az volt a célom, hogy szervezetünk kérése alapján az ápolási díjat a parlamentben munkabérként ismerjék el, és a képviselőm támogassa a kérésünket. A találkozó barátságos és jó hangulatban zajlott, a levél elolvasása után a képviselő úr támogatott arról, hogy személyesen fogja kérésünket továbbítani Soltész Miklós államtitkár úrnak. Azért tartom hasznosnak a találkozót, mert a képviselőt valamennyire sikerült megismertetni a sérült embereket és gyermekeket nevelő családok mindennapi gondjaival, aki így némi betekintést is nyert a jelenleg is fennálló gondokba, ami sürgős megoldást kíván.

Kun Attiláné Kati, Négyes, Borsod
2014. március 12.

A közösségszervezés alapjai - beszámoló egy képzésről

2014. 01.22-26. között 5 napos közösségszervezés képzésen vettem részt Kunbábonyban a Szülőszövetség képviseletében. Szeretnék néhány mondatban beszámolni a képzésről.

A képzés előtt az első alkalom a programindító találkozó volt 2014. 01.10-11-én, melyen bemutatták a Civil Kollégiumot, ahol a képzés folyik, majd a résztvevő szervezetek mutatkoztak be. Továbbá a közösségszervezésről és fenntarthatóságról tartottak előadást a Civil Kollégium és a program vezetői. Számomra teljesen új dolog volt, mert még nem vettem részt ilyen képzésen.

Második alkalommal a közösségszervezés alapjaival ismerkedhettünk meg 5 napon keresztül. Sokat tanultam a programban a képzőktől, akik hasznos, tanulságos és érdekes előadásokat tartottak a közösségszervezésről és az ahhoz kapcsolódó témákról.

A különböző civil szervezetek tagjai is sok információval szolgáltak, akik hátrányos helyzetű emberek ügyeit képviselték. Nagyon kedves és érdekes embereket ismerhettem meg!

A csoportmunkák is nagyon jók voltak, mert életszerűen eljátszott ügyekben a tanultak alapján sikereket értünk el. A hátrányos helyzetű emberek sorsában javulás történt, elérték céljaikat. (Bár a valóságban is így lenne!)

Szándékom a tanultakról átadni a hasznos információkat a Szervezetünk többi tagjának is, hogy erősebbek, tájékozottabbak legyünk ügyeink, céljaink megvalósítása érdekében.
Szeretném, ha Egerben is lennének hasonló képzések - ezt felvetettem ott is.

Köszönettel tartozok a Szülőszövetségnek azért, hogy részt vehettem a Norvég Támogatási Alappal induló 2 éves képzési programján, és azoknak, akik részt vettek a programban. Kissé fárasztó, de hasznosan töltött 5 nap volt!

Azt tudom tanácsolni, hogy minél többen vegyetek részt a programban!

Orbán Ferencné Ancsa
Kisköre, 2014. 01. 31.

Képek a képzésről.

Az Oszlányi család bemutatkozik

Oszlányi Renáta vagyok, 27 éves. Féléves korom óta epilepsziás vagyok, mely jelenleg is jelentkezik. Szüleim 11 éves koromig a gyógyulásom megoldását keresték, sikertelenül. Gyöngyösön 2 hónapig jártam kisegítő iskolába, de baleset ért, és nem vállalták a testi épségem megőrzését. Egerbe kerültem a Gyermek- és Fogyatékosok Otthonába.
Szüleim rendszeresen hoznak-visznek, Anyukám látogat. Szeretek kirakózni, mesét nézni, zenét hallgatni és táncolni. Tagjai vagyunk a Szülőszövetségnek. Szép emlékeim vannak az együtt töltött kirándulásokról. Szüleim szeretnék, ha lenne egy kis szobám, ahol velem lehetnek a személyes dolgaim, játékaim és nyugodt, megszokott környezetben élhetek.

Renáta, Erzsébet és Zoltán

Az Urbán család bemutatkozik

Urbán Tamás születésétől kezdve beteg, oxigénhiányos állapot következtében lett halmozottan sérült. Már 2 éves korától Budapesten van: a Pető Intézetben fejlesztéseken vesz részt, kisebb-nagyobb sikerrel, sajnos sokat volt beteg. Itt nyolc évet töltött. Pécsett három orthopédiai műtétje volt, állapota sokat javult, segédeszközzel képes lett a járásra.
Ugyancsak Budapesten járt általános iskolába, sokat segítettek rajta. Az iskola befejezése után Miskolcon került egy szakiskolába, ahol alap- és szakképzésben részesült. Informatika, háztartástan, szövőszak. Pályázatot nyert az iskola, egy pár diák külföldön folytathatja tanulmányait, elsősorban nyelvet tanulnak, gyakorlaton vesznek részt. Egy miskolci cég állást is ajánlott, nyomdában szórólapok csomagolása.
A Halmozottan Sérültekhez közel 10 éve járunk. Sokat jelentett számunkra, hiszen hasonló sorsú emberekkel találkoztunk. Tartalmas előadásokat, szabadidős programokat szerveznek. Újabb információt szereztünk. Az utóbbi időben az időbeosztásunk miatt ritkábban veszünk részt a programokon, de a szülők folyamatosan tájékoztatnak az előadások tartalmáról. Sokat léptek előre a kitűzött célok megvalósultak. A szervezők kitartó munkájának köszönhető.

Tamás és Marika