Milyen a jó moderátor - azaz hogyan beszélgessünk úgy, hogy jussunk is valamire?

2014. december 11-én, csütörtökön ismét egy szülőtalálkozón vettem részt Egerben. A mai program a moderátori feladatokról szólt. A 2 óra alatt nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és ismét feltöltődtünk, mert sok édesanya csak ide tud elmenni, hogy egy kicsit kikapcsolódjon. Azt gyakoroltuk játékosan is, hogy mi a moderátor feladata, ebben Dósa Mariann (Közélet Iskolája) és Sebály Bernadett (TASZ) segítettek.

A moderátor fontos feladatot lát el a csoportban: ő vezeti le a beszélgetést, és az ő feladata, hogy minden résztvevőnek lehetősége legyen elmondani a véleményét. Arra törekszik, hogy a csoport közös döntést hozzon, ha döntést kell hozni, és ez demokratikusan történjen. A moderátor ügyel arra is, hogy a beszélgetés ne essen szét, irányban maradjon.

Közben voltak játékok, amin sokat nevettünk, és sokat tanultunk belőle. Elképzelt beszélgetési helyzeteket kellett eljátszanunk. Volt például egy olyan, amikor arról kellett döntenünk, hogy milyen formában akarjuk közvetíteni a szervezet álláspontját az ápolási díj kérdésében a döntéshozók felé. Mindenkinek egy előre megadott álláspontot kellett képviselnie, voltak, akik azt akarták, hogy tüntessünk, voltak, akik nyílt levelet akartak írni, voltak, akik tárgyalásra hívták volna a minisztériumot, voltak, akik pedig a támogató szolgálat bővítése mellett érveltek. A végén döntésre kellett jutni, majd kiértékeltük a helyzetet.

Amikor a résztvevők elmondják a gondolataikat és a tapasztalataikat, akkor a másik szülő is tanulhat belőle.  A tapasztalatokat pedig, ha úgy alakul, akkor a mindennapokban is hasznosítani lehet, és más családokon is lehet segíteni.

Azoknak a szülőknek nevében írhatom, akik ott voltunk, és el is mondtuk a végén, hogy nagyon jól éreztük magunkat és sokat tanultunk ma is.

Barkóczi Judit, Karácsond

Miben (nem) segít az állam a fogyatékosokat nevelő családoknak? - fejtágítás juttatásokról és a támogató szolgálatról

2014. november 20-án a szociális támogatásokról és juttatásokról, illetve a támogató szolgálatról kaptunk fejtágítást. Erre is a mentorhálózat alapozásához van szükségünk, hiszen a mentorszülőkhöz biztosan sok ilyen jellegű kérdés fog befutni. A beszélgetést Guba Ildikó, a Menhely Alapítvány szociális munkása és Sípos Kinga, az egri támogató szolgálat munkatársa tartotta.

Megtudtuk, hogy a jogalkotó alapelve 2011 óta az, hogy minél több ellátást kivonjon a rendszerből, azaz olyan feltételeket húzzon meg, amely minél több embert tesz jogosulatlanná a támogatásra. Az ápolási díj ez alól kivétel volt, hiszen azt éppen a 2014-es költségvetési törvénnyel emelték meg az előző évekhez képest jelentősen, de a támogatás bevezetésétől számítva és a valós igényekhez képest még mindig csekély mértékben. A jövő évi költségvetési törvény közel sem ilyen gáláns, megszüntette, pontosabban kiemelte ugyanis az állami költségvetésből, és az önkormányzatok tetszőleges finanszírozására bízta a méltányossági ápolási díjat és a méltányossági közgyógyellátást, illetve a lakásfenntartási támogatást és az adósságkezelési szolgáltatást.

Az egri támogató szolgálatokról Sípos Kinga tartott nekünk előadást. A támogató szolgálatok finanszírozása szintén megváltozott az utóbbi esztendőkben, a szolgáltatóknak már pályázni kell, fenntartásuk nem normatív alapon történik. Heves megyében ennek következtében bezárt a noszvaji támogató szolgálat, ami különösen nagy érvágást jelentett a helyieknek, mert ez a támogató szolgálat hétvégén és esténként is nyújtott szolgáltatást egrieknek és Eger környékieknek egyaránt. Az egri támogató szolgálat 37 fogyatékost lát el, teljes kihasználtságban működik, azonban az igényeket korántsem tudják lefedni.

Összességében nagyon kevés támogatást kapnak a fogyatékosokat otthon nevelő, ápoló családok abban, hogy teljes értékű, szabad életet éljenek, noha rengeteg költséget vesznek le az állam válláról azzal, hogy nem használják az intézményi lakhatást. Heti 2-3 óra segítség egy ápolótól, ami nyomott áron bár, de mindenképp pénzbe kerül, nem sok mozgásteret kínál az egyébként is leterhelt szülőnek, ráadásul ez is keveseknek hozzáférhető, a nem megyeszékhelyen élőknek pedig szinte alig. Pedig az államnak olyan támogató intézményrendszert kellene kiépítenie, amely lehetővé teszi, hogy a fogyatékos gyermekkel élők is dolgozhassanak, szórakozhassanak, barátkozhassanak, és ne egy lakásba legyenek beszorulva. Minden tisztelet azoknak a szülőknek, akik nem adják fel, és felelősséggel viseltetnek sorstársaik iránt is.

Sebály Bernadett

Lelkiekben erősítjük magunkat! - megtartottuk az első lélekerősítő foglalkozást

2014. október 25-én a Márai Látogatóközpontban találkoztunk Egerben. A csoporttalálkozó célja eltért az eddigiektől, ugyanis "lélekerősítő" foglalkozást tartottunk. A halmozottan sérülteket nevelő szülők nagyon le vannak terhelve lelkileg, ezért nagy szükségünk van arra, hogy felszabaduljunk, dolgozzunk magunkon. A pszichológiai kört Lévai Ágnes pszichológus, gyakorlott szakember vezette, aki Nyíregyházáról érkezett hozzánk.

Először is szerepjáték formájában történt a bemutatkozás. Nagyon érdekes volt, egymást mutattuk be, és utána megbeszéltük, milyen érzés volt hallani azt, hogy más mondja el rólam a tudnivalókat, illetve nekünk milyen érzés volt mást bemutatni.

Következő feladatként azt kaptuk, hogy képeket kellett választanunk, 2 db-ot és erről elmondani, miért ezt választottam, mit juttat eszembe a kép látványa.

Utána rajzoltunk: fát, választott színekkel, és tetszés szerinti formákat. A rajzokat körbeadtuk, mindenkinek egy gondolatot kellett hozzáfűznie, aztán mindezt megbeszéltük.

Következő lépésként a fára kellett helyezni magunkat, valamennyien más-más megoldást rajzoltunk. Ezt is megbeszéltük,vajon miért oda rajzoltam magam.

Az utolsó feladat ez volt: 3 gondolatot írtunk fel egy papírra arról, hogy mi az, ami mostanában leginkább foglalkoztat bennünket. Erről is volt mit beszélgetnünk.

Nagyon érdekesnek találtuk mindannyian, jól éreztük magunkat, tanulságos "játékok", feladatok voltak.

Megállapítottuk: nagyon fontos az önmagunkra figyelés, és hogy ilyen összejövetelekre nagyon nagy szükségünk van!

Reméljük következő alkalommal, több érdeklődő lesz, mert jövő februárban folytatjuk!

Dancsné Barócsi Gizi, Eger

RehabCritical Mass! - Egyenlőség, akadálymentesítés, elvárjuk!

2014. október 19-én résztvettem a Kiss Csaba által kezdeményezett RehabCritical Mass! találkozón és felvonuláson. Ő halmozottan sérült, kerekesszékkel közlekedő fiatalember. Hozzá csatlakozott a bátyja és sok-sok érintett és szervezet, segítőkkel, támogatókkal. A felvonulás célja az volt, hogy láthatóvá váljanak a fogyatékosok, a kerekesszékesek, és hatásosan meg tudjuk fogalmazni, milyen segítséget várunk az államtól: a szociális biztonsághoz való jogot, megfelelő oktatási intézményeket, kiterjedt támogató szolgálatot, az intézményi kitagolási program felgyorsítását, a tényleges és valódi akadálymentesítést, a szakma anyagi és erkölcsi megbecsülését, és egy komplex rehabilitációs rendszer kidolgozását.

A gyülekező az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) épülete előtt, az Akadémia u. 3. szám alatt volt. Én a Kossuth tér felől közelítettem meg a helyszínt, már messziről lehetett látni az összetett, színes embereket. A résztvevők között voltak halmozottan sérültek, nagyothallók, vakok és gyengénlátók, autisták.

A megnyitó 3 órakor kezdődött. Kis Csaba rövid beszéde után kezdődött a petíció felolvasása, négy sérült ember olvasta felváltva. Az ünnepség helyszínén sok újságíró, riporter és fotós, valamint kamera volt, magyarul felvonult a média. Nagy volt a nyüzsgés, sok sérült embert kérdeztek az újságírók, tv-sek és riporterek az összejövetel előtt is. Amikor Kiss Csaba megérkezett, szerényen a tömeg szélén állt meg egy hölgy kíséretében. A tömegből egy hölgy észrevette, hogy ő az, és elkezdte fotózni, másodiknak értem oda és én is készítettem néhány fotót, majd megérkeztek a hivatásos fotósok is, és körbevették Kiss Csabát. Később a hölgyek is fotózkodtak Csabával.

Érdemes néhány szót szólni a technikáról is. Voltak kézzel hajtós kerekesszékek, ennek többféle változata, legtöbb oldalhajtós volt, de volt olyan áttételes is, amit az ülésből kényelmesen maga előtt hajtott a tulajdonos.

16 óra körül rendeződtek a sorok a vonuláshoz az Erzsébet térre. Hosszú kilométereken vonult a tömeg, sérült emberekkel és szimpatizáló emberekkel közösen. A televízió 2.000 embert emlegetett, szerintem több volt!

Útközben a gyalogátkelőknél sok szimpatizáló ember integetett és fotózta a vonulókat. Volt ellenpélda is. Előfordult a vonulás alatt, hogy az autósok dudáltak, ez akár a szimpátia jele is lehetett volna, ha nem veszekszenek, hogy mikor haladhatnak tovább. Hát ez részükről a szimpátia? A vonulást végig a rendőrség biztosította.

Az Erzsébet térre érve egy ifjú hölgy és egy egyetemista sérült ember köszöntötte a megérkezett tömeget, és ismertették a további programot. Az ifjú hölgy elmondta, hogy alig lát valamit a tömegből, de nagyon örül, hogy itt lehet a vonulók között.

A téren a vidékieket pihenőhely és tea várta, volt illemhely is a sérülteknek. A szórakoztató műsort a Budapest Bár zenekar kezdte, majd a felsorolt művészek és zenekarok következtek. Az időjárás is a vonulóknak kedvezett, remek vasárnap délutánt fogtunk ki, ragyogó napsütésnek örülhettünk!

A petíciót az Erzsébet téren is alá lehetett írni, én ott írtam alá, de lehet a weboldalon is.

Nagy József, Gyöngyöshalász

Képek a tüntetésről itt.