A halmozottan sérülteket nevelő szülők 24 órás feladatot látnak el. Pszichikailag és fizikailag erősen terhelve, hétköznap, vasárnap, napról napra. Nagyon szeretnénk, ha minden ember, beleértve a törvényhozókat is rálátnának az életnek erre az árnyékosabb oldalára, megismernék az ott élőket, és ezáltal elérnénk, hogy az ápolási díj elérje a mindenkori minimálbér összegét, sőt meg is haladná azt, hiszen több családnak is ez az egyetlen jövedelemforrása!
A kiszolgáltatott emberekről nem csak a közvetlenül Őket körül vevőknek kellene gondoskodni, hanem a társadalomnak, a törvényhozóknak is nagyobb empátiával és felelősséggel kellene Őket megtisztelni. Sajnos Ők nem tudnak harcolni önmagukért, vannak, akik szomjaznának, ha nem itatná meg valaki, de Ők is értékes emberek! Van, amiben Ők jobbak, mint más.
A halmozottan sérült személyekről gondoskodó családok rendkívül nehéz helyzetben élnek, sokszor egy keresetből vagy ápolási díjból. Lehetőséget kellene teremteni arra, hogy aki nem az ápolási díjból akar élni, hanem dolgozni szeretne, munkát vállalhasson! Ehhez szükség lenne olyan kis létszámú, családias nappali otthonokra, ahol a szülő napközben biztonságban tudhatja a gyermekét. A munkahelyen pedig előnyben kellene részesíteni azt a munkavállalót, aki halmozottan sérült személyről gondoskodik.
Itt kell, hogy idézzem, egy kedves sérült embertársam mondatát, aki mozgásában erősen korlátozott, testi, lelki fájdalmakkal küzd a mindennapjaiban: „Mi, sérültek vagy bármilyen mássággal élők azért vagyunk itt a Föld nevű bolygón, hogy ne hagyjuk kiveszni az emberekből, ebből a világból az emberséget.” Ugye micsoda feladat! Nincs szabadság, nincs nyugdíjba vonulás, egy egész életre szól!
Tudatni akarjuk a törvényhozókkal, hogy igenis léteznek olyan embertársaik is, akik az élet árnyékosabb oldalára születtek, kiszolgáltatottak az egészséges társadalomnak és az Őket körülvevő embereknek. Tulajdonképpen tudnak is róluk, hogy léteznek, egy problémának látják, de azt már nem tudják, hogy nekik is felelősségük a róluk való gondoskodás, a velük való törődés. A szülők, a családok sokkal több elismerést érdemelnének!
Czibere Mihályné Marika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése