2014. december 30., kedd

Milyen a jó moderátor - azaz hogyan beszélgessünk úgy, hogy jussunk is valamire?

2014. december 11-én, csütörtökön ismét egy szülőtalálkozón vettem részt Egerben. A mai program a moderátori feladatokról szólt. A 2 óra alatt nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és ismét feltöltődtünk, mert sok édesanya csak ide tud elmenni, hogy egy kicsit kikapcsolódjon. Azt gyakoroltuk játékosan is, hogy mi a moderátor feladata, ebben Dósa Mariann (Közélet Iskolája) és Sebály Bernadett (TASZ) segítettek.

A moderátor fontos feladatot lát el a csoportban: ő vezeti le a beszélgetést, és az ő feladata, hogy minden résztvevőnek lehetősége legyen elmondani a véleményét. Arra törekszik, hogy a csoport közös döntést hozzon, ha döntést kell hozni, és ez demokratikusan történjen. A moderátor ügyel arra is, hogy a beszélgetés ne essen szét, irányban maradjon.

Közben voltak játékok, amin sokat nevettünk, és sokat tanultunk belőle. Elképzelt beszélgetési helyzeteket kellett eljátszanunk. Volt például egy olyan, amikor arról kellett döntenünk, hogy milyen formában akarjuk közvetíteni a szervezet álláspontját az ápolási díj kérdésében a döntéshozók felé. Mindenkinek egy előre megadott álláspontot kellett képviselnie, voltak, akik azt akarták, hogy tüntessünk, voltak, akik nyílt levelet akartak írni, voltak, akik tárgyalásra hívták volna a minisztériumot, voltak, akik pedig a támogató szolgálat bővítése mellett érveltek. A végén döntésre kellett jutni, majd kiértékeltük a helyzetet.

Amikor a résztvevők elmondják a gondolataikat és a tapasztalataikat, akkor a másik szülő is tanulhat belőle.  A tapasztalatokat pedig, ha úgy alakul, akkor a mindennapokban is hasznosítani lehet, és más családokon is lehet segíteni.

Azoknak a szülőknek nevében írhatom, akik ott voltunk, és el is mondtuk a végén, hogy nagyon jól éreztük magunkat és sokat tanultunk ma is.

Barkóczi Judit, Karácsond

2014. december 28., vasárnap

Miben (nem) segít az állam a fogyatékosokat nevelő családoknak? - fejtágítás juttatásokról és a támogató szolgálatról

2014. november 20-án a szociális támogatásokról és juttatásokról, illetve a támogató szolgálatról kaptunk fejtágítást. Erre is a mentorhálózat alapozásához van szükségünk, hiszen a mentorszülőkhöz biztosan sok ilyen jellegű kérdés fog befutni. A beszélgetést Guba Ildikó, a Menhely Alapítvány szociális munkása és Sípos Kinga, az egri támogató szolgálat munkatársa tartotta.

Megtudtuk, hogy a jogalkotó alapelve 2011 óta az, hogy minél több ellátást kivonjon a rendszerből, azaz olyan feltételeket húzzon meg, amely minél több embert tesz jogosulatlanná a támogatásra. Az ápolási díj ez alól kivétel volt, hiszen azt éppen a 2014-es költségvetési törvénnyel emelték meg az előző évekhez képest jelentősen, de a támogatás bevezetésétől számítva és a valós igényekhez képest még mindig csekély mértékben. A jövő évi költségvetési törvény közel sem ilyen gáláns, megszüntette, pontosabban kiemelte ugyanis az állami költségvetésből, és az önkormányzatok tetszőleges finanszírozására bízta a méltányossági ápolási díjat és a méltányossági közgyógyellátást, illetve a lakásfenntartási támogatást és az adósságkezelési szolgáltatást.

Az egri támogató szolgálatokról Sípos Kinga tartott nekünk előadást. A támogató szolgálatok finanszírozása szintén megváltozott az utóbbi esztendőkben, a szolgáltatóknak már pályázni kell, fenntartásuk nem normatív alapon történik. Heves megyében ennek következtében bezárt a noszvaji támogató szolgálat, ami különösen nagy érvágást jelentett a helyieknek, mert ez a támogató szolgálat hétvégén és esténként is nyújtott szolgáltatást egrieknek és Eger környékieknek egyaránt. Az egri támogató szolgálat 37 fogyatékost lát el, teljes kihasználtságban működik, azonban az igényeket korántsem tudják lefedni.

Összességében nagyon kevés támogatást kapnak a fogyatékosokat otthon nevelő, ápoló családok abban, hogy teljes értékű, szabad életet éljenek, noha rengeteg költséget vesznek le az állam válláról azzal, hogy nem használják az intézményi lakhatást. Heti 2-3 óra segítség egy ápolótól, ami nyomott áron bár, de mindenképp pénzbe kerül, nem sok mozgásteret kínál az egyébként is leterhelt szülőnek, ráadásul ez is keveseknek hozzáférhető, a nem megyeszékhelyen élőknek pedig szinte alig. Pedig az államnak olyan támogató intézményrendszert kellene kiépítenie, amely lehetővé teszi, hogy a fogyatékos gyermekkel élők is dolgozhassanak, szórakozhassanak, barátkozhassanak, és ne egy lakásba legyenek beszorulva. Minden tisztelet azoknak a szülőknek, akik nem adják fel, és felelősséggel viseltetnek sorstársaik iránt is.

Sebály Bernadett


2014. december 26., péntek

Lelkiekben erősítjük magunkat! - megtartottuk az első lélekerősítő foglalkozást

2014. október 25-én a Márai Látogatóközpontban találkoztunk Egerben. A csoporttalálkozó célja eltért az eddigiektől, ugyanis "lélekerősítő" foglalkozást tartottunk. A halmozottan sérülteket nevelő szülők nagyon le vannak terhelve lelkileg, ezért nagy szükségünk van arra, hogy felszabaduljunk, dolgozzunk magunkon. A pszichológiai kört Lévai Ágnes pszichológus, gyakorlott szakember vezette, aki Nyíregyházáról érkezett hozzánk.

Először is szerepjáték formájában történt a bemutatkozás. Nagyon érdekes volt, egymást mutattuk be, és utána megbeszéltük, milyen érzés volt hallani azt, hogy más mondja el rólam a tudnivalókat, illetve nekünk milyen érzés volt mást bemutatni.

Következő feladatként azt kaptuk, hogy képeket kellett választanunk, 2 db-ot és erről elmondani, miért ezt választottam, mit juttat eszembe a kép látványa.

Utána rajzoltunk: fát, választott színekkel, és tetszés szerinti formákat. A rajzokat körbeadtuk, mindenkinek egy gondolatot kellett hozzáfűznie, aztán mindezt megbeszéltük.

Következő lépésként a fára kellett helyezni magunkat, valamennyien más-más megoldást rajzoltunk. Ezt is megbeszéltük,vajon miért oda rajzoltam magam.

Az utolsó feladat ez volt: 3 gondolatot írtunk fel egy papírra arról, hogy mi az, ami mostanában leginkább foglalkoztat bennünket. Erről is volt mit beszélgetnünk.

Nagyon érdekesnek találtuk mindannyian, jól éreztük magunkat, tanulságos "játékok", feladatok voltak.

Megállapítottuk: nagyon fontos az önmagunkra figyelés, és hogy ilyen összejövetelekre nagyon nagy szükségünk van!

Reméljük következő alkalommal, több érdeklődő lesz, mert jövő februárban folytatjuk!

Dancsné Barócsi Gizi, Eger

2014. december 22., hétfő

RehabCritical Mass! - Egyenlőség, akadálymentesítés, elvárjuk!

2014. október 19-én résztvettem a Kiss Csaba által kezdeményezett RehabCritical Mass! találkozón és felvonuláson. Ő halmozottan sérült, kerekesszékkel közlekedő fiatalember. Hozzá csatlakozott a bátyja és sok-sok érintett és szervezet, segítőkkel, támogatókkal. A felvonulás célja az volt, hogy láthatóvá váljanak a fogyatékosok, a kerekesszékesek, és hatásosan meg tudjuk fogalmazni, milyen segítséget várunk az államtól: a szociális biztonsághoz való jogot, megfelelő oktatási intézményeket, kiterjedt támogató szolgálatot, az intézményi kitagolási program felgyorsítását, a tényleges és valódi akadálymentesítést, a szakma anyagi és erkölcsi megbecsülését, és egy komplex rehabilitációs rendszer kidolgozását.

A gyülekező az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) épülete előtt, az Akadémia u. 3. szám alatt volt. Én a Kossuth tér felől közelítettem meg a helyszínt, már messziről lehetett látni az összetett, színes embereket. A résztvevők között voltak halmozottan sérültek, nagyothallók, vakok és gyengénlátók, autisták.

A megnyitó 3 órakor kezdődött. Kis Csaba rövid beszéde után kezdődött a petíció felolvasása, négy sérült ember olvasta felváltva. Az ünnepség helyszínén sok újságíró, riporter és fotós, valamint kamera volt, magyarul felvonult a média. Nagy volt a nyüzsgés, sok sérült embert kérdeztek az újságírók, tv-sek és riporterek az összejövetel előtt is. Amikor Kiss Csaba megérkezett, szerényen a tömeg szélén állt meg egy hölgy kíséretében. A tömegből egy hölgy észrevette, hogy ő az, és elkezdte fotózni, másodiknak értem oda és én is készítettem néhány fotót, majd megérkeztek a hivatásos fotósok is, és körbevették Kiss Csabát. Később a hölgyek is fotózkodtak Csabával.

Érdemes néhány szót szólni a technikáról is. Voltak kézzel hajtós kerekesszékek, ennek többféle változata, legtöbb oldalhajtós volt, de volt olyan áttételes is, amit az ülésből kényelmesen maga előtt hajtott a tulajdonos.

16 óra körül rendeződtek a sorok a vonuláshoz az Erzsébet térre. Hosszú kilométereken vonult a tömeg, sérült emberekkel és szimpatizáló emberekkel közösen. A televízió 2.000 embert emlegetett, szerintem több volt!

Útközben a gyalogátkelőknél sok szimpatizáló ember integetett és fotózta a vonulókat. Volt ellenpélda is. Előfordult a vonulás alatt, hogy az autósok dudáltak, ez akár a szimpátia jele is lehetett volna, ha nem veszekszenek, hogy mikor haladhatnak tovább. Hát ez részükről a szimpátia? A vonulást végig a rendőrség biztosította.

Az Erzsébet térre érve egy ifjú hölgy és egy egyetemista sérült ember köszöntötte a megérkezett tömeget, és ismertették a további programot. Az ifjú hölgy elmondta, hogy alig lát valamit a tömegből, de nagyon örül, hogy itt lehet a vonulók között.

A téren a vidékieket pihenőhely és tea várta, volt illemhely is a sérülteknek. A szórakoztató műsort a Budapest Bár zenekar kezdte, majd a felsorolt művészek és zenekarok következtek. Az időjárás is a vonulóknak kedvezett, remek vasárnap délutánt fogtunk ki, ragyogó napsütésnek örülhettünk!

A petíciót az Erzsébet téren is alá lehetett írni, én ott írtam alá, de lehet a weboldalon is.

Nagy József, Gyöngyöshalász

2014. december 18., csütörtök

Mentorhálózat találkozó - az alapok lefektetése

A Szülőszövetségben mindannyian átéltük, milyen megrázkódtatást jelent, ha egy családba sérült gyermek születik. Le voltunk fagyva, nem tudtuk, kihez lehet fordulni segítségért, milyen támogatást lehet igénybe venni, mit jelent ez majd lelkileg a család életében. Hosszú évekbe telt, amíg kitapogattuk a lehetőségeinket. Ez vezetett minket arra, hogy saját tapasztalatainkat megosszuk másokkal, akik hasonló cipőben járnak, hogy nekik valamivel könnyebb legyen megbirkózni a helyzetükkel. Így néhány hónapja úgy döntöttünk, hogy szülői mentorhálózatot alapítunk Heves megyében. A mentorok érintett szülők, akik segíteni tudnának a családoknak abban, hogy mik a jogaik, milyen támogatás illeti meg őket, hogyan tudnak kijárni dolgokat, és lelkileg is segítséget tudnának nyújtani. 2014. október 11-én ennek érdekében képeztük magunkat.

Hosszú idő óta nem tudtam elmenni találkozókra, gyűlésekre betegségem miatt. Örültem, hogy végre épp egy olyan találkozón vehettem részt, mely nagyon érdekes és hasznos volt számomra. Szerettük volna látni, hogyan is működik a gyakorlatban egy mentorhálózat, ezért meghívtuk a Down Alapítvány – Down Dada Szolgálat pécsi hálózatának képviselőjét, Keszericéné Rab Jolánt. Az ő tapasztalataikat hallgatva aztán kitaláltuk, mi milyen mentorhálózatot szeretnénk: miért hasznos a mentorálás, milyen a jó mentor, mi és mi nem feladata. Ebben Udvarhelyi Tessza (Közélet Iskolája) és Sebály Bernadett (TASZ) volt a segítségünkre.

Jolán nagyon érdekes és szomorú történetet mesélt mint érintett szülő a down szindrómás leánygyermekéről. Azt gondolom, többen is vagyunk, akik nem igazán voltak eddig tisztában azzal, hogy milyen is egy down szindrómás sérült ember. Ez most világossá vált előttünk, ami nagyon fontos! Hiszen csak úgy tudunk bánni egy sérült emberrel, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen is ő valójában. Jó  lenne, ha az ún. egészséges emberek  is többet tudnának a sérült emberekről.

Miért is alakult meg a Down-szindrómás gyermekeket nevelő szülők mentorhálózata, a Down Dada szolgálat? Az orvosok olykor nagy hibákat követnek el, rosszul diagnosztizálnak, embertelenül bánnak az érintettekkel. A rendszer nem sok segítséget nyújt ezeknek a családoknak. Jolika elmondta, hogy a sok saját élmény megtapasztalása után megérett a családokban, hogy másoknak is tudnának segíteni, ezért összefogtak és Zánkán alakult meg a mentorhálózat, melynek az volt a célja, hogy az érintett szülők más érintett szülők mellé álljanak, lelki támaszt, útmutatást nyújtsanak egymásnak. Írásos anyaguk van arról, milyen a jó segítő, mit és hogyan kell csinálni és ki lehet mentor. Országos hálózatot építettek ki, ami jól működik. Képzéseket indítottak a Dadáknak, tréninget a családoknak, ami összetartja őket és szorosabb kapcsolat alakul ki egymás között. Érzik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.

Ezután beszéltünk arról, hogy nálunk, a halmozottan sérülteknél is jó lenne ezt a hálózatot kiépíteni, de a különböző sérültek esetében nehezebb lesz. Jolika felajánlotta, hogy ha igényt tartunk rá, ő segít a mentorhálózat kiépítésében. Többen elmeséltük, milyen hátrányok származnak/tak a sérült gyermekünkkel kapcsolatban az információhiány miatt.

Azért is tetszett ez a találkozó, mert a másik meghívott vendég, Tessza gondoskodott arról, hogy ne legyen hosszú és unalmas a hivatalos rész, és játékos keretek között gondolhassuk végig, mi a Szülőszövetségben milyen mentorhálózatot szeretnénk építeni. Játékos bemutatkozással mértük fel, milyen sok családdal is vagyunk lazább-szorosabb kapcsolatban a megyében, aztán egy játékon keresztül - képzeletbeli aknamezőn kellett keresztülvezetnünk bekötött szemű társainkat - sokat megértettünk abból, milyen a jó mentor, mire kell figyelni ahhoz, hogy valódi segítséget, az életben támpontokat tudjunk nyújtani másoknak. Szerepjátékot is játszottunk, ahol mentorként kellett tanácsot adni egy képzeletbeli helyzetben. A végén egy „pókhálós” gyakorlattal oldottuk a feszültséget, kifejezvén összetartozásunkat a szervezetben. Javasolnám, hogy minden találkozón legyen valami hasonló, mert a sérült embereket nevelő szülők élete a mindennapokban nagyon nehéz és szükségünk van a feloldódásra.

Köszönet a szervezőknek, hasznos és jó hangulatú találkozó volt. Remélem, a többiek is így gondolják!

Orbánné Ancsa, Kisköre
2014. november 3.

Képek a találkozóról.