Miben (nem) segít az állam a fogyatékosokat nevelő családoknak? - fejtágítás juttatásokról és a támogató szolgálatról

2014. november 20-án a szociális támogatásokról és juttatásokról, illetve a támogató szolgálatról kaptunk fejtágítást. Erre is a mentorhálózat alapozásához van szükségünk, hiszen a mentorszülőkhöz biztosan sok ilyen jellegű kérdés fog befutni. A beszélgetést Guba Ildikó, a Menhely Alapítvány szociális munkása és Sípos Kinga, az egri támogató szolgálat munkatársa tartotta.

Megtudtuk, hogy a jogalkotó alapelve 2011 óta az, hogy minél több ellátást kivonjon a rendszerből, azaz olyan feltételeket húzzon meg, amely minél több embert tesz jogosulatlanná a támogatásra. Az ápolási díj ez alól kivétel volt, hiszen azt éppen a 2014-es költségvetési törvénnyel emelték meg az előző évekhez képest jelentősen, de a támogatás bevezetésétől számítva és a valós igényekhez képest még mindig csekély mértékben. A jövő évi költségvetési törvény közel sem ilyen gáláns, megszüntette, pontosabban kiemelte ugyanis az állami költségvetésből, és az önkormányzatok tetszőleges finanszírozására bízta a méltányossági ápolási díjat és a méltányossági közgyógyellátást, illetve a lakásfenntartási támogatást és az adósságkezelési szolgáltatást.

Az egri támogató szolgálatokról Sípos Kinga tartott nekünk előadást. A támogató szolgálatok finanszírozása szintén megváltozott az utóbbi esztendőkben, a szolgáltatóknak már pályázni kell, fenntartásuk nem normatív alapon történik. Heves megyében ennek következtében bezárt a noszvaji támogató szolgálat, ami különösen nagy érvágást jelentett a helyieknek, mert ez a támogató szolgálat hétvégén és esténként is nyújtott szolgáltatást egrieknek és Eger környékieknek egyaránt. Az egri támogató szolgálat 37 fogyatékost lát el, teljes kihasználtságban működik, azonban az igényeket korántsem tudják lefedni.

Összességében nagyon kevés támogatást kapnak a fogyatékosokat otthon nevelő, ápoló családok abban, hogy teljes értékű, szabad életet éljenek, noha rengeteg költséget vesznek le az állam válláról azzal, hogy nem használják az intézményi lakhatást. Heti 2-3 óra segítség egy ápolótól, ami nyomott áron bár, de mindenképp pénzbe kerül, nem sok mozgásteret kínál az egyébként is leterhelt szülőnek, ráadásul ez is keveseknek hozzáférhető, a nem megyeszékhelyen élőknek pedig szinte alig. Pedig az államnak olyan támogató intézményrendszert kellene kiépítenie, amely lehetővé teszi, hogy a fogyatékos gyermekkel élők is dolgozhassanak, szórakozhassanak, barátkozhassanak, és ne egy lakásba legyenek beszorulva. Minden tisztelet azoknak a szülőknek, akik nem adják fel, és felelősséggel viseltetnek sorstársaik iránt is.

Sebály Bernadett