RehabCritical Mass! - Egyenlőség, akadálymentesítés, elvárjuk!

2014. október 19-én résztvettem a Kiss Csaba által kezdeményezett RehabCritical Mass! találkozón és felvonuláson. Ő halmozottan sérült, kerekesszékkel közlekedő fiatalember. Hozzá csatlakozott a bátyja és sok-sok érintett és szervezet, segítőkkel, támogatókkal. A felvonulás célja az volt, hogy láthatóvá váljanak a fogyatékosok, a kerekesszékesek, és hatásosan meg tudjuk fogalmazni, milyen segítséget várunk az államtól: a szociális biztonsághoz való jogot, megfelelő oktatási intézményeket, kiterjedt támogató szolgálatot, az intézményi kitagolási program felgyorsítását, a tényleges és valódi akadálymentesítést, a szakma anyagi és erkölcsi megbecsülését, és egy komplex rehabilitációs rendszer kidolgozását.

A gyülekező az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) épülete előtt, az Akadémia u. 3. szám alatt volt. Én a Kossuth tér felől közelítettem meg a helyszínt, már messziről lehetett látni az összetett, színes embereket. A résztvevők között voltak halmozottan sérültek, nagyothallók, vakok és gyengénlátók, autisták.

A megnyitó 3 órakor kezdődött. Kis Csaba rövid beszéde után kezdődött a petíció felolvasása, négy sérült ember olvasta felváltva. Az ünnepség helyszínén sok újságíró, riporter és fotós, valamint kamera volt, magyarul felvonult a média. Nagy volt a nyüzsgés, sok sérült embert kérdeztek az újságírók, tv-sek és riporterek az összejövetel előtt is. Amikor Kiss Csaba megérkezett, szerényen a tömeg szélén állt meg egy hölgy kíséretében. A tömegből egy hölgy észrevette, hogy ő az, és elkezdte fotózni, másodiknak értem oda és én is készítettem néhány fotót, majd megérkeztek a hivatásos fotósok is, és körbevették Kiss Csabát. Később a hölgyek is fotózkodtak Csabával.

Érdemes néhány szót szólni a technikáról is. Voltak kézzel hajtós kerekesszékek, ennek többféle változata, legtöbb oldalhajtós volt, de volt olyan áttételes is, amit az ülésből kényelmesen maga előtt hajtott a tulajdonos.

16 óra körül rendeződtek a sorok a vonuláshoz az Erzsébet térre. Hosszú kilométereken vonult a tömeg, sérült emberekkel és szimpatizáló emberekkel közösen. A televízió 2.000 embert emlegetett, szerintem több volt!

Útközben a gyalogátkelőknél sok szimpatizáló ember integetett és fotózta a vonulókat. Volt ellenpélda is. Előfordult a vonulás alatt, hogy az autósok dudáltak, ez akár a szimpátia jele is lehetett volna, ha nem veszekszenek, hogy mikor haladhatnak tovább. Hát ez részükről a szimpátia? A vonulást végig a rendőrség biztosította.

Az Erzsébet térre érve egy ifjú hölgy és egy egyetemista sérült ember köszöntötte a megérkezett tömeget, és ismertették a további programot. Az ifjú hölgy elmondta, hogy alig lát valamit a tömegből, de nagyon örül, hogy itt lehet a vonulók között.

A téren a vidékieket pihenőhely és tea várta, volt illemhely is a sérülteknek. A szórakoztató műsort a Budapest Bár zenekar kezdte, majd a felsorolt művészek és zenekarok következtek. Az időjárás is a vonulóknak kedvezett, remek vasárnap délutánt fogtunk ki, ragyogó napsütésnek örülhettünk!

A petíciót az Erzsébet téren is alá lehetett írni, én ott írtam alá, de lehet a weboldalon is.

Nagy József, Gyöngyöshalász

Képek a tüntetésről itt.