Magyarországon a halmozottan sérülteket nevelő családok 72 százaléka él létminimum alatt. A szegénység kockázata ezeknek a családoknak az esetében tehát háromszoros más családokéhoz képest. Az ápoltak ellátása, lakhatása és szállítása jelentősen emeli a családok, de sok esetben az egyedülálló szülők költségeit. Téves és megalázó az, ha az állam segélyként tekint az ápolási díjra, hiszen az érintettek tényleges munkatevékenységet végeznek.
A 2013. október 24-i, "Nem ápolási díj, minimálbér!" című kerekasztalbeszélgetésünkön vetítettük le ezt a kis filmet többek között Herman István képviselő úrnak. A videón a Szülőszövetség egyik tagja, Kun Attiláné Kati nyilatkozik arról, mit jelentene számára, ha a fogyatékos gyermeküket nevelő szülők munkáját munkaviszonyként ismernék el és a megérdemelt minimálbérrel jutalmaznák.
A sérült gyermekét otthonában nevelő szülő fokozott pszichikai terhelésnek van folyamatosan kitéve. Ritkán, vagy egyáltalán nem jut közösségbe. Csak a gondjaival van összezárva. Ha a gyermekével kimozdulhat is, magán érzi a társadalom elutasítását. S ehhez jön még, hogy szociális ellátásként kapja azt a kevés jövedelmét is, mintha kolonc lenne a többség nyakán.
A videó ITT tekinthető meg.
A film a Társaság a Szabadságjogokért támogatásával készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése