Kicsit késve érkeztem Budapestre a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit Kft. (FSZK) székházába, Budapestre. Gyöngyös és Hatvan között egyeztettem Sebály Bettivel. A már zsúfolásig megtelt Pap Károly teremben szerencsére még találtam 2 széket, amit gyorsan elfoglaltam. Mivel Bettit nem láttam, gyorsan sms-eztem neki, hol vagyok, hol keressen.
Kicsinek bizonyult az FSZK előadóterme, bár a szervezők csak az első 50 személynek biztosították a belépést, de a nagy érdeklődés miatt skype -on közvetítették a lenti teremben helyet kapó embereknek. A megjelenteket köszöntötte Giflo H. Péter elnök, majd a rendezvényt Czibere Károly, az EMMI Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért felelős államtitkára nyitotta meg, miközben odaért Betti is, akivel együtt képviseltük egyesületünket. (Megállapítottuk, hogy Hatvanból hamarabb oda lehet érni, mint Budapestről.) Jelen volt még Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos, Nyitrai Imre, szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár és még sokan az államirányítási apparátusból.
Ez után a „Fejlesztési Koncepció-javaslat – kiváltás a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló stratégia (2011-2041) végrehajtásának elősegítéséről a 2015-2020. időszak tervezéséhez” című dokumentum alkotói röviden bemutatták a kutatás szakmai hátterét.
Ezek után az előzetesen beérkezett kérdések, javaslatok meghallgatása során saját szavaimmal lehetőségem volt elmondani, hogy a Szülőszövetség nagy figyelemmel kíséri az intézménykiváltási programot, folyamatosan monitorozzuk azt, és a stratégiában említett 3 db, halmozottan sérülteknek létrehozandó tervezett lakóotthon részletei különösen érdekelnek bennünket.
A következő észrevételeinket küldtük el:
1. A javaslat alapvetően jól kidolgozott, a célok megfogalmazása világos, érthető és támogatható. Az eddigi tevékenységek során viszont a mentorok szerepe nem volt átgondolt, a tevékenységük hatása így nem érte el a kívánt hatásokat, sőt a munkájuk keretei sem voltak világosak. A források felhasználása nem teljesen átlátható, az egy főre fordított keret aránytalanul magas. A projekt kommunikációja, társadalmi elfogadottsága sokat javult, de további teendők vannak, ebben erősebb kommunikációt javaslunk.
2. Megfontolásra javasoljuk a krízis esetén történő ellátó központok kialakítását a 2015-2020-as időszakban, ami kapcsolódhat a kiváltási projekthez. Szeretnénk felhívni a figyelmet a családban élő halmozottan sérültekre, súlyosan fogyatékos emberekre is. Az ápoló családtagoknak nincs arra módjuk, hogy szükség esetén – nem véglegesen - valahova el tudják helyezni azt a fogyatékos magyar polgárt, aki önállóan nem tudja szükségleteit kielégíteni és külső segítségre szorul. Számukra régiónként krízisközpont - átmeneti ellátó intézmény kijelölésére vagy új intézmény létrehozására volna szükség. A házi segítségnyújtás nem teljesen lefedett és azon településeken, ahol működik, ott sem biztosít megoldást erre a problémára.
A krízisközpont számunkra azt jelentené, hogy az otthonukban halmozottan sérülteket ellátók segítséget kapnak a magánéleti krízis esetén (pl. betegség, vagy ha a gondozó más okból nem tudná ellátni a sérült hozzátartozót). Heves megyében a családok nem tudják az otthon ápolt hozzátartozójukat ideiglenes jelleggel elhelyezni, sőt tudomásunk szerint az országos intézményeknek sincs erre szabad kapacitása.
A konferencia végeztével Bettivel megebédeltünk, ahol kicsit átbeszéltük az elhangzottakat és a következő időszakra vonatkozó terveinket. Nagyon fontosnak tartom a hasonló eseményeken történő megjelenést!
Domán Zoltán, Szihalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése