2015. március 18-22-ig Kunbábonyban töltöttünk 5 napot a Szülőszövetség egyik tagjával, Takács Zoltánné Marikával, ahol a közösségszervezésről tanultunk. Ez a módszer segít tudatosítani, hogy problémáink hasonlóak, ezért közös fellépésre van szükség. Ahhoz, hogy több sikert érjenek el az emberek, szükség van arra, hogy szerveződjenek. A képzést a Civil Kollégium Alapítvány szervezte.
A továbbképzésre vonattal érkeztünk, amit egyénileg oldottunk meg Marikával. Karácsondról indultunk, Vámosgyörkön és Budapesten szálltunk át. Délre érkeztünk Kunbábonyba. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Egy 4 ágyas szobában "laktunk". Reggel közös sportos "játék" volt, amitől felébredtünk. Az étkező az épületben volt, ahol nagyon finom volt minden. Nagyon szép idő is volt. Azonnal bele is csaptunk a programba.
A civil szervezetek lelke az aktív tagság. A Szülőszövetségnél is fontos, hogy minél több embert bevonjunk a munkánkba, minél több emberhez eljusson a létezésünk. A közösségszervezők arra hívták fel a figyelmünket, hogy minél több időt töltsünk azzal, hogy beszélgessünk az érintettekkel, megismerjük azokat az ügyeket, amik a legfontosabbak számukra. Ha olyan ügyben indítunk el egy projektet, ami sok ember érint, érdekel, jóval nagyobb az esély a bevonásra. Ehhez persze befogadó szervezetre van szükség, ahol vannak találkozók, a régebbiek támogatják az újakat a beilleszkedésben, a feladatvállalásban.
Sajnos sokszor előfordul, hogy akik megtehetnék, hogy segítsenek nekünk, pl. bővítsék a támogató szolgálatot vagy megemeljék az ápolási díjat, nem teszik - sokszor pénzhiányra hivatkozva. Céljaink elérésében ezért - sajnos - szükséges, hogy kitartóan és következetesen küzdjünk és álljunk ki magáért. Ehhez sok taktikát hallottunk, a petíciótól kezdve a demonstrációig.
A közösségszervezés lépéseit így foglalnám össze:
1. Interjúkészítés - itt sok érintett embert, ismerőst és ismeretlent szólítunk meg, hogy bővítsük a bázisunkat, megismerjük az ügyeket;
2. Első találkozó - amikor már tudjuk, miben szeretnének leginkább változást az emberek, találkozót szervezünk, amire minél több embert megpróbálunk meghívni és felvezetjük az előzetes beszélgetések eredményeit;
3. Közösen kitaláljuk, melyik ügy megoldásán kezdünk el dolgozni;
4. Kutatás - utánanézünk, ki a döntéshozó az ügyben, hány ember érintett, mit csináltak már mások;
5. Rendszeres találkozók - közben hetente-kéthetente találkozunk, hogy megmaradjon az összefogás és közösen tudjunk felelősséget vállalni, hiszen együtt vagyunk erősek;
6. Szervezetépítés - a találkozókon nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy működő csoporttá váljunk, ahol mindenkinek van feladata, mindenki fejlődhet, szerepelhet, és nem hárul túl sok feladat 2-3 emberre.
A képzésen filmvetítés is volt külföldi és magyar példákkal, amiket utána átbeszéltünk. Voltak játékos feladatok is, amik során eljátszottunk egy adott "történetet", "szituációt", ami az életben megtörténhet, pl. egy lakógyűlést vagy egy csoportbeszélgetést. Ebből is sokat tanultunk és jól érzetük magunkat közben.
Esténként mindenkinek szabad program volt.Vasárnap délután érkeztünk haza. Az 5 nap lezárásaként kaptunk 1-1 oklevelet.
Nagyon sok hasznos dolgot tanultunk, amit nagyon szépen köszönünk. (Én igaz barátokra nem találtam, de nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem.)
Barkóczi Judit, Karácsond
A továbbképzésre vonattal érkeztünk, amit egyénileg oldottunk meg Marikával. Karácsondról indultunk, Vámosgyörkön és Budapesten szálltunk át. Délre érkeztünk Kunbábonyba. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Egy 4 ágyas szobában "laktunk". Reggel közös sportos "játék" volt, amitől felébredtünk. Az étkező az épületben volt, ahol nagyon finom volt minden. Nagyon szép idő is volt. Azonnal bele is csaptunk a programba.
A civil szervezetek lelke az aktív tagság. A Szülőszövetségnél is fontos, hogy minél több embert bevonjunk a munkánkba, minél több emberhez eljusson a létezésünk. A közösségszervezők arra hívták fel a figyelmünket, hogy minél több időt töltsünk azzal, hogy beszélgessünk az érintettekkel, megismerjük azokat az ügyeket, amik a legfontosabbak számukra. Ha olyan ügyben indítunk el egy projektet, ami sok ember érint, érdekel, jóval nagyobb az esély a bevonásra. Ehhez persze befogadó szervezetre van szükség, ahol vannak találkozók, a régebbiek támogatják az újakat a beilleszkedésben, a feladatvállalásban.
Sajnos sokszor előfordul, hogy akik megtehetnék, hogy segítsenek nekünk, pl. bővítsék a támogató szolgálatot vagy megemeljék az ápolási díjat, nem teszik - sokszor pénzhiányra hivatkozva. Céljaink elérésében ezért - sajnos - szükséges, hogy kitartóan és következetesen küzdjünk és álljunk ki magáért. Ehhez sok taktikát hallottunk, a petíciótól kezdve a demonstrációig.
A közösségszervezés lépéseit így foglalnám össze:
1. Interjúkészítés - itt sok érintett embert, ismerőst és ismeretlent szólítunk meg, hogy bővítsük a bázisunkat, megismerjük az ügyeket;
2. Első találkozó - amikor már tudjuk, miben szeretnének leginkább változást az emberek, találkozót szervezünk, amire minél több embert megpróbálunk meghívni és felvezetjük az előzetes beszélgetések eredményeit;
3. Közösen kitaláljuk, melyik ügy megoldásán kezdünk el dolgozni;
4. Kutatás - utánanézünk, ki a döntéshozó az ügyben, hány ember érintett, mit csináltak már mások;
5. Rendszeres találkozók - közben hetente-kéthetente találkozunk, hogy megmaradjon az összefogás és közösen tudjunk felelősséget vállalni, hiszen együtt vagyunk erősek;
6. Szervezetépítés - a találkozókon nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy működő csoporttá váljunk, ahol mindenkinek van feladata, mindenki fejlődhet, szerepelhet, és nem hárul túl sok feladat 2-3 emberre.
A képzésen filmvetítés is volt külföldi és magyar példákkal, amiket utána átbeszéltünk. Voltak játékos feladatok is, amik során eljátszottunk egy adott "történetet", "szituációt", ami az életben megtörténhet, pl. egy lakógyűlést vagy egy csoportbeszélgetést. Ebből is sokat tanultunk és jól érzetük magunkat közben.
Esténként mindenkinek szabad program volt.Vasárnap délután érkeztünk haza. Az 5 nap lezárásaként kaptunk 1-1 oklevelet.
Nagyon sok hasznos dolgot tanultunk, amit nagyon szépen köszönünk. (Én igaz barátokra nem találtam, de nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem.)
Barkóczi Judit, Karácsond
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése