A foglalkozást körkérdéssel kezdtük. Mindannyian beszámoltunk arról, hogy az utolsó találkozó óta mi történt velünk, illetve most hogyan érezzük magunkat. Rajzolás következett: rajzoltunk egy "címert" négy részre osztva. Az első részbe lerajzoltuk az elmúlt év legjelentősebb eseményét, az elmúlt legjelentősebb napját. A második részbe: az életünk legfelejthetetlenebb napját. A bal alsó sarokba azt rajzoltuk le, szerintünk mi az a dolog, cselekedet, amit legjobban csinálunk. A jobb alsó négyzetbe: azon kellett gondolkodnunk, amit ezután még jobban szeretnénk megcsinálni.
Mondhatom fel volt adva a lecke!!
A kérdések igen csak megdolgoztattak bennünket, nem is olyan egyszerű kiragadni egy jelentős eseményt és ezután "lerajzolni az érzelmeket". Próbára tett bennünket, képességeinket, de ezzel együtt is nagyon érdekes volt, és végül is sikerült mindannyiunknak valamit produkálni - az elején kevésbé hittük ezt. Mindannyian előadtuk rajzaink mondanivalóját. Mivel majdnem mindannyian anyák voltunk jelen: legtöbbünk az anyaságot emeltük ki mint legjelentősebb, legszebb, legönfeláldozóbb eseményt életünkben.
Lazításként egy kis játék következett, aztán ismét egy körkérdéssel zárult a nap: ki hogyan érezte magát a foglalkozás alatt. Mindannyian elmondtuk, remekül éreztük magunkat, és várjuk a következő találkozót. Köszönjük ezt a kellemes 2 órát.
Dancsné Barócsi Gizi, Eger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése