Krízisközpontra volna szükség Heves megyében

2015. április 30-án 10 fővel vettünk részt a kitagolással és a krízisközpont kialakítással kapcsolatos csoporttalálkozón. Jelen volt Verdes Tamás is a TASZ-tól (Társaság a Szabadságjogokért), aki megismertette velünk a kitagolás és a lakóotthon építés európai standardjait, illetve a Heves megyében futó EU-s pénzből jelenleg futó projekt részleteit. Megtudtuk azt is, hogy a kitagolási folyamat része, hogy ne kényszerítsék arra a családokat, hogy intézetbe rakják a gyerekeket. Ez fontos érv számunkra a krízisközpont mellett, ami komoly hiánycikk nem csak Heves megyében, hanem egész Magyarországon. Ugyanis most egy halmozottan sérült fogyatékos gyerekét otthon nevelő szülőnek nincs lehetősége néhány hétre intézményre bíznia hozzátartozóját, hogy el tudjon menni kórházba, vagy netán nyaralni.

Verdes Tamás rávilágított a kitagolási kormánystratégiára. Elmondta, hogy ez egy 2011-2041 intervallumú, 30 éves stratégia és 20 ezer ember lakhatásáról van szó. Jelenleg most 6 megyében folyik EU-s forrásból a kitagolás, Heves megyében Bélapátfalván. Közép-Európához képest Magyarországon nem áll rosszul a kitagolás. A kormány elkötelezettnek tűnik abban, hogy folytassa ezt a programot és ehhez meg is van az EU-s támogatás.

Megbeszéltük a krízisközpont kialakításával kapcsolatos eddig tett lépéseinket is. Azért nagyon fontos nekünk ennek a krízisközpontnak a létrehozása, mert a 24 órás felügyeletet igénylő gyermekeinket krízishelyzetben nem tudjuk hová tenni. Sok családban a szülő egyedül neveli ezeket a fiatalokat. Sőt még testvér vagy rokon sincs igazán, aki ilyen helyzetben besegítene.

Sajnos Benedek István, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Heves Megyei Kirendeltségének igazgatója elfoglaltsága miatt az osztályvezetőnővel tárgyaltunk egy lehetséges krízisközpont kialakításáról, de a megbeszélés nem sok eredménnyel járt. Az általa javasolt tárgyalás a Szalapart utcai Fogyatékosok Otthona igazgatónőjével szintén nem járt sok sikerrel.

Végül egyik tagtársam, Dancsné Gizi felkereste a Bélapátfalvi Fogyatékosok Otthona igazgatónőjét és ő igen pozitívan állt hozzá az ügyhöz. Úgy gondolta, hogy most a kitagolás miatt felszabadult helyiségekben (1-2 szoba)  ki lehetne alakítani a krízisellátást az intézetben. De mivel saját hatáskörben erről ő nem dönthet, újból Benedek Istvánhoz küldött. Végül én vettem fel vele újból a kapcsolatot és időpontot kértem. Kaptunk is egy időpontot és a megbeszélésre úgy gondoltuk, hogy négyen megyünk el. Dancsné Gizi, Gyenes József, én és a nyomatékosság kedvéért elvisszük Dancs Diácskát is a tolókocsijában. Itt sem kaptunk támogató választ.

Összeszedtük, mik az elképzeléseink egy ilyen krízisközpontról:
o    súlyosan halmozottan sérültek átmeneti ellátására legyen alkalmas
o    24 órás felügyeletet igénylő emberekről van szó!
o    legyen Bélapátfalván és lehetőség szerint Egerben is
o    jelentsen ez 5 krízisférőhelyet – ez lehet pl. egy-egy lakóotthonban plusz egy férőhely
o    2 hét -1 hónapot is lehessen ott tartózkodni
o    bármikor legyen hozzáférhető, ha szükség van rá, azaz hétfőtől vasárnapig
o    egyágyas (esetleg kétágyas) ellátás

Kétségtelen, hogy a fogyatékos gyermeküket otthon nevelő szülőknek, tehát a Szülőszövetség tagjaihoz hasonló családoknak erre a szolgáltatásra van szükségek. Szeretnénk, ha a kitagolás során a mi érdekeink is érvényesülnének, nem rekesztődnénk ki, és nagy biztonságérzetet adna ez az ellátás.

Reméljük pozitívan állnak hozzá az illetékesek.

Tar Károlyné Ibolya, Eger